Szőcs Zoltán: A Szabó Dezső Emléktársaság mint emlék. A Hunnia Folyóirat megszületése és kimúlása - RETÖRKI könyvek 37. (Lakitelek, 2019)
A Szabó Dezső Emléktársaság mint emlék - Arcok a társaság panteonjából
Arcok a társaság panteonjából (Szabó Dezsőről és Budai Balogh Sándorról) címen.14 Meglepően nagy érdeklődés, teltház mellett folyt az előadás, melynek végén családja nevében egyik fia, Balogh Sándor is szólt az összegyültekhez. Budai Balogh Sándor személye, tevékenysége és jelentősége megérdemelne egy önálló, átfogó tanulmányt. * * * Dr. Püski Sándor (1911-2009) könyvkiadó legendás életéről már vaskos köteteket írtak össze. Itt és most nem lehet célom az ő irodalom- és kultúrtörténeti jelentőségű életművének még csak vázlatos áttekintése sem, e néhány sorban kizárólag, mint a Szabó Dezső Emléktársaság harmadik,15 egyben utolsó el14 Szőcs Zoltán: A mellőzöttség fokozatai (Szabó Dezsőről és Budai Balogh Sándorról). Havi Magyar Fórum, 2006./jan., 25-30. old. Továbbá lásd még: Vasvári Erika: Az igazság keresése., Magyar Fórum, 2006. jan. 19. Dr. Petővári Ágnes: In memoriam Budai Balogh Sándor (Szabó Dezső apostola), Hunnia^. sz., 1990. jún., 53-56. old. Szőcs Zoltán: BBS. Havi Magyar Fórum, 2000./jan., 78-80. old. 15 Második elnökünkről - valójában „ügyvezető elnökünkről” - dr. Szíj Rezsőről (1915— 2006) csak lábjegyzetesen vagyok hajlandó beszélni. Rövid elnöksége az emléktársaság életének mélypontja volt, kis híján ráment az egész társaság. Ez a furcsa, hóbortos, zavaros politikai ambíciókat kergető, nézeteiben ellentmondásos idős és erőszakos ember az első pillanatban nagyon is olyan volt, mint aki illik az SZDE szellemiségébe, de amint Budai Balogh Sándor halála után, 1991. feb. 5-i közgyűlésünkön - félig-meddig önkinevezett - ügyvezető elnök lett, komoly szakmai konfliktusok alakultak ki köztünk. Neki semmi sem volt jó, ahogy eddig volt, engem felszólított, hogy vonuljak vissza a főtitkári teendőktől és ne szóljak bele az ő „színesebb, pergőbb” programú elképzeléseibe. Majdnem biztos, hogy bizonyos, a kapcsolatrendszerébe tartozó balliberális politikai akaratoknak kívánt megfelelni az SZDE kiiktatásával, pontosabban szólva, az általa alapított Herman Ottó Társaságba való csendes beolvasztásával. Olyan helyzet alakult ki, hogy én 1991. feb. 22-én körlevélben értesítettem a tagokat lemondásomról. Részlet levelemből: „Tájékoztatom Önöket, hogy jelenlegi ügyvezető elnökünk az Emléktársaság jövőbeli tevékenységével, arculatával, jellegével, felépítésével kapcsolatos terveit és jelentős változásait véleményem legteljesebb ignorálásával alakította ki. Úgy ítélem meg, hogy az általa képviselt modell és munkastílus ellentétben áll azzal a tevékenységi körrel, amelyet alapító elnökünk, Budai Balogh Sándor megálmodott, s amelyet magam is igyekeztem képviselni az elmúlt években. A fentiek miatt úgy határoztam, hogy a jövőben nem tekintem magamat az Emléktársaság főtitkárának...” Lemondásom hírére a tagság lépéseket tett. Dr. Petővári Ágnes, dr. Kardos Ernő és Libisch Győző vezetőségi tagok 1991. máj. 6-ra rendkívüli közgyűlést hívtak össze, amelynek egyetlen napirendi pontja az emléktársaság elnökének megválasztása volt. A jegyzőkönyv tanúsága szerint Szíj Rezső - érezve pünkösdi királysága végét - durván nekem támadt, miszerint az 65
