Szőcs Zoltán: A Szabó Dezső Emléktársaság mint emlék. A Hunnia Folyóirat megszületése és kimúlása - RETÖRKI könyvek 37. (Lakitelek, 2019)
A Szabó Dezső Emléktársaság mint emlék - A fénykor
A fénykor tanulmányom fontos adalék az író és Ady, az író és a Nyugat kapcsolatáról, illetve regényeinek sajátos nómenklatúrájáról. (Ez utóbbit újabban az interneten is látom.) E kötetben jelent meg a 2009. évi Szabó Dezső Konferencián elhangzott beszédem is. 2011: Szőcs Zoltán: Szabó Dezső-enciklopédia (Kairosz Kiadó). Az impozáns megjelenésű, kemény kötésű, 371 oldalas, mintegy 700 címszavat tartalmazó enciklopédia Szabó Dezső teljes életútját, családi körülményeit, tanári pályafutását, lakásait, költözéseit, pereit, párbajait (!), szerelmeit, műveit, publicisztikáját, ideológiáját, politikai nézeteit, a magyarsághoz, a parasztsághoz, a munkássághoz, a zsidósághoz, a katolikus és a református egyházhoz való viszonyát - egyszóval „a Szabó Dezső-kontinens végtelenségeit” - igyekszik körbejárni és adatolni. Ideális tanári kézikönyv. Abszolút hézagpótló, iro- dalomtörténetileg már nagyon hiányzó munka volt, és bár a Kairosz Kiadó viszonylag széles körben terjesztette, megjelenése majdnem visszhangtalan maradt. Az agyonhallgatottság vastag burka a mai napig eltakarja. A legendás kézirat megkerül A második világháború éveitől kezdve értelmiségi és irodalmi körökben terjedni kezdett egy legenda, mely szerint Szabó Dezső egy minden eddiginél fontosabb művének kéziratát átadta Bartók Bélának, aki azt elvitte magával Amerikába és ott őrzi. A furcsa és a fantáziát beindító híresztelésnek ahány hirdetője, annyi változata volt. Némelyek tudni vélték, hogy egy hatalmas, háromkötetes - más alkalommal ötkötetes (!) -, Az elsodort falunál is méretesebb munkáról van szó. A címek vonatkozásában is volt némi diszkrepancia, leggyakrabban, mint a „Magyarság jövője” vagy a „Magyarság útja” került emlegetésre, de egyebek mellett A végzet ellen is szerepelt köztük. A Bartóknál lévő kézirat mítosza nem halványult el a Rákosi-, és a Kádár-kor szellemi rothadásában sem, de persze senki nem tudott semmi konkrétumot mondani, az erről szóló szájhagyomány afféle búvópatak módjára hol feltört, hol eltűnt egy időre. Az SZDE megalakulását követően a nagy öregek hiteles kortársi tanúságtételét adták, hogy ez a Bartók által őrzött kézirat valóság és nem mese. Amikor aztán 1992-ben az Unitárius Életben maga ifj. Bartók Béla tett közzé egy érdekes cikket e tárgyban7, idejét láttam a cselekvésnek. Felvettem a 7 Lásd: Hunnia 39. sz., 1993. febr. 25., 62-63. old. 39
