Szőcs Zoltán: A Szabó Dezső Emléktársaság mint emlék. A Hunnia Folyóirat megszületése és kimúlása - RETÖRKI könyvek 37. (Lakitelek, 2019)
A Szabó Dezső Emléktársaság mint emlék - A fénykor
A Szabó Dezső Emléktársaság mint emlék nacionalizmus pedig nem találná kívánatosnak, hogy Szabó Dezső személyét, akárcsak egy márványtábla erejéig is, megjelenítsük az eredményesen elszlovakizált városban. Azt mondtam Zilizi úrnak, hogy az SZDE vállalja az anyagi költségeket, ha ő el tudja intézni a jogi és önkormányzati buktatókat. Lelkesen neki is kezdett, és nem vártan meglepő eredményre jutott. A lőcsei Klubért Stefán téri iskola könyvtárában a könyvek között a földön őriznek egy rejtélyes körülmények között odakerült márványtáblát, melynek ez a felirata: „ILLÉS ENDRE 1902—1986 író, műfordító, könyvkiadó ebben az iskolában tanulta a magyar irodalmat SZABÓ DEZSÓTÓL”. Az nyilvánvaló, hogy a táblát valamikor 1986 után készítették, de hogy kik, hol és miért nem avatták fel, az titok. Az iskola könyvtárosa állítólag nem tudja, hogyan került oda a tábla, nem tudja - netán nem akarja - senkihez személy szerint hozzákötni, de az épület falára való kihelyezéséről szó sem lehet. Zilizi Tihamér immár évek óta próbálja elérni, hogy a már évek óta létező, porosodó táblát helyezzék el egy rangjának megfelelő helyen, ha nem az utcán, hát az iskola aulájában. De mindenütt falakba ütközik. A Csemadok nem meri felvállalni, a kassai fökonzulunk, bizonyos Haraszti M. legutóbb azzal rázta le, hogy Sz. D. „1919-ben vállalt szerepe miatt” nem támogatja az ügyet. (Mindez 2018-ban hangzott el!) Az író sírjának felújítása Szabó Dezső 1949 májusa óta nyugszik jelenlegi sírjában a Kerepesi (Fiumei úti) temető 24. parcellájában. Noha elvileg díszsírhelyet kapott a Kossuth Mauzóleum közelében, valójában nagyon elhanyagolt, leromlott állapotú volt a sírja, igénytelen, olcsó fafejfával. Valamikor a ’60-as évek elején a washingtoni Szabó Dezső Emlékbizottság küldött annyi pénzt, hogy abból dr. Kardos Ernő és baráti köre állíthatott egy az íróhoz méltóbb, bár még mindig roppant egyszerű, műkő síremléket. Azután évtizedekig ez maradt Szabó Dezső sírja, e körül jöttek össze évente egyszer-kétszer az emlékezők. Az SZDE a kezdetek kezdetétől tervezte egy új sír felállítását, de annak anyagi terhei túl jelentősek voltak, a gellérthegyi emlékművet vagy az emléktáblákat fontosabbnak ítéltük. Annak pedig sok értelme nem lett volna, hogy egy olcsó, szerény síremléket egy másik olcsó, szerénnyel cseréljünk le. Valamikor 2003/04 fordulóján aztán történt valami. A társaságra még mindig haragudó Andrássy Kurta János szobrászművész - (Lásd: 4. sz. jegyzet) - Legéndy Péter közvetítésével üzent nekem: házának kertjében őriz egy, 34
