Szőcs Zoltán: A Szabó Dezső Emléktársaság mint emlék. A Hunnia Folyóirat megszületése és kimúlása - RETÖRKI könyvek 37. (Lakitelek, 2019)
A Szabó Dezső Emléktársaság mint emlék - A fénykor
A fénykor 1990. jún. 24., REFORMÁTUSOK LAPJA. G. N. A.: „Minden magyar felelős minden magyarért”. Részletes méltatás és fotó. 1990. jún. 25., HUNNIA. Szöcs Zoltán: Szobor a Gellérthegyen. Részletes beszámoló az eseményről. A cikk után tételes kimutatás a szoborra adományozók nevével és az adott összeggel. 1990. jún. 30., NÉPSZAVA. Mátyás Ferenc: Szabó Dezső szobránál 1990. szept. 5., KURÍR. Szabadság-szobor. Rengeteg utánjárást, levelezést, telefonálást, kilincselést, érvelést, kitartást, türelmet igényelt, de végül is 1990. június 10-én megtörtént a szoboravatás, ami nagyon jó dolog. Ugyanis meggyőződésem, hogy ma már, a globalizá- ciós és liberalizációs hegemónia jelen fokán lehetetlen lenne Szabó Dezsőnek emlékművet emelni, róla sétányt elnevezni a Gellérthegyen. Ma már tudom: az a megengedő, történelmi idő 1989/90-re korlátozódott, ami lehetővé tette Szabó Dezső alakjának, tanításának és társadalmi kultuszának erőteljesebb képviseletét. Az ezt követő évek egyre érezhetőbben más irányt vettek. Istennek hála, ezúttal nem késtük le a hajót, sikerült kihasználnunk a kedvező társadalmi, politikai légkört - valójában exlex helyzetet és realizálhattuk a Mester végakaratát. Néha, nagyon ritkán, nekünk is lehetett szerencsénk. De egy biztos: 1989/90 a kódja annak a tiszavirág életű tavaszi nekibuzdulásnak, amit történelmünk eléggé szükmarkúan megengedett nekünk. Innentől kezdve minden évben a szobor volt éves összejöveteleink kiemelt helyszíne. Június 10-én kivétel nélkül mindig itt - végre már itt, és nem a temetőben - ünnepeltük a Mester születésnapját. Ezen alkalmak közül is kiemelkedik az 1994. évi megemlékezésünk. (Lásd: 7. sz. melléklet). 31
