Szőcs Zoltán: A Szabó Dezső Emléktársaság mint emlék. A Hunnia Folyóirat megszületése és kimúlása - RETÖRKI könyvek 37. (Lakitelek, 2019)
A Szabó Dezső Emléktársaság mint emlék - A fénykor
A fénykor komolysággal uralkodik Budapest panorámája felett. (Lásd: 5. sz. melléklet) Sziklatalapzatán pedig a leghíresebb és legalapvetőbb Szabó Dezsö-i tanítás van kőbe vésve: MINDEN MAGYAR FELELŐS MINDEN MAGYARÉRT! Maradék energiámat és leleményességemet latba vetve próbáltam minél nagyobb zajt csapni a készülő szobor ügyében és az adakozókat megszólítani. Természetesen a Hunnia Füzetek már indulásától felkarolta az ügyet, de minden más lehetséges sajtóorgánumot felkerestem, hogy felhívásunknak teret kapjak. Ez sajnos csak több-kevesebb sikert hozott: ha meghallották Szabó Dezső nevét, azonnal mismásolni kezdtek az antiszemitizmus vádjától rettegő szerkesztők. Sajnálatos módon a rendszerváltozás legnagyobb médiafegyvertényének számító, frissen létrejött Hitel sem volt hajlandó közölni a szoborállítással kapcsolatos felhívásomat. Csurka István 1989 februárjában datált, kézzel írott elutasító levelét máig őrzöm. Erősen visszatükrözi a rendszerváltozás szellemi légkörét, megosztottságát és óvatosságát az a szempont, amire hivatkozik: „Tekintettel arra, hogy a felhívás megjelent a Kapu-ban, ezennel tisztelettel visszaküldöm az írásokat. ” Ekkoriban volt egy rendkívül mostoha nyomdai körülmények között készülő kis „független folyóirat”, a Nagy Jenő szerkesztette Demokrata. Ennek 1989/3. számának 37-38. oldalain is megjelent a visszaküldött írásom „Félrevert harang voltam.” (A Szabó Dezső Emléktársaság felhívása) címen. Örültem, hogy legalább ott, de persze ez nem ugyanaz, mintha a Hitelben jelent volna meg. Ez idő tájt Püski Sándor terjedelmes Felhívás-1 tett közzé a Kanadai Magyarságban a Szabó Dezső- szoborra való adakozás tárgyában (1990. jan. 27.). (lásd: 6. melléklet) És az adományok szépen lassan kezdtek csurdogálni OTP bankszámlánkra. 1990. nov. 30-án véglegesen egyesítettem a Szabó Dezső emlékmű teljes bekerülési költségét: 691367-Ft- ba került az összes járulékos (öntés, szállítás, talpazat, darus kocsi stb.) számlák összeadása után. Ez az összeg mai olvasatban nem tűnik olyan jelentősnek, mint volt harminc évvel ezelőtt, de tény, hogy létrehoztuk belőle az emlékművet, realizálva ezzel a Mester végakaratát. Méghozzá közadományokból. Magánemberek százai fizettek be néhány száz forinttól kezdve több tízezer forintot, a református egyház 20 000,—, az ELTE Eötvös Kollégiuma 10000,- Ft-tal támogatta az ügyet.5 Valamennyi pénz külföldről is érkezett, közülük kiemelném a washingtoni székhelyű The Hungarian Reformed Church 2000 dolláros adományát. Mégis, be kell vallanom: soha 5 Az összes adakozó nevét és az általa adományozott összeget tételesen és ábc-sorrendben leközöltem, nyilvánosságra hoztam a Hunnia 9. számának (1990. júl.) 41-42. oldalán. 27
