Szőcs Zoltán: A Szabó Dezső Emléktársaság mint emlék. A Hunnia Folyóirat megszületése és kimúlása - RETÖRKI könyvek 37. (Lakitelek, 2019)
A Hunnia Folyóirat megszületése és kimúlása - A második másfél év (19-35. számok)
A második másfél év (19-35. számok) A második másfél év (19-35. számok) A 18. szám körül kialakult - részünkről nem várt, mondhatni meglepő - hercehurca, a házkutatások, a feljelentés, majd a Hunnia-per és a parlamenti vita ugyancsak felforgatta azt az eddigi állóvizet, ami a szerkesztőség életét jellemezte, de a munkával egy pillanatra sem álltunk le. Sőt, ha lehet azt mondani egy valamiféle dac, egy „csakazértis” reflex indult be nálunk és, ha lehet, még nagyobb elánnal szerkesztettük a Hunniát. Mindig is hittünk az igazunkban, de most, hogy ilyen nyílt, zsigeri gyűlölettel támadtak ránk ideológiai ellenfeleink, a balliberális tábor vádaskodó hangadói, félre nem érthető visszajelzését kaptuk meg annak, hogy jó úton járunk, hogy tevékenységünk nagyon is sérti és veszélyezteti őket. Támadásuk hevéből láttuk, hogy mennyire komolyan vesznek bennünket, mi által mi is kezdtük elhinni, hogy komoly tényezői vagyunk a rendszerváltásnak. És ezen a ponton, három évtized távlatából szeretnék hozzáfűzni valamit. Erőnk és gyengeségünk valójában ugyanarra, az amúgy érthető tévedésünkre vezethető vissza: rendszerváltásban gondolkodtunk, annak véltük korunk módosulásait és azért próbáltunk fellépni minden erőnkkel. Merthogy akkor azt még nem tudhattuk mi sem, mint ahogyan csak nagyon kevesen, a leg- lényeglátóbb szellemek tudhatták, hogy valójában mindaz, ami a ’90-es évek Európájában végbe ment - (vasfüggöny-leépülések, Németország egyesülése, a Szovjetunió összeomlása, a hidegháború vége, kelet-nyugati összeborulás, a máltai megállapodás, az Európai Unió kiterjedése stb.) - már réges-régen nem holmi rendszerváltozás volt, de totális és telluris korszakváltás,n Ugyanis nemcsak a kommunizmus múlt ki ezekben az években, de az addigi értelemben vett nyugati társadalmiság is. A rendszerváltozás fizikailag vált lehetetlenné: megszűntek a rendszerek, amiknek változniuk kellett volna. Kétségbe nem vonható rendszerváltozás 1945-ben volt hazánkban, amikor a polgári parlamentarizmust felváltotta a proletárdiktatúra. Az rendszerváltozás volt. 1989/90 környékén viszont már sem a klasszikus szocialista Kelet, sem a klasszikus polgári Nyugat nem létezett. Nem volt mit átváltani mire. Ekkor már - noha még nem tudtuk - egy mindenre kiterjedő korszakváltás küszöbén álltunk. 11 11 Bíró Zoltán: Korszakváltás, Antológia Kiadó, Lakitelek, 2010 157
