Szőcs Zoltán: A Szabó Dezső Emléktársaság mint emlék. A Hunnia Folyóirat megszületése és kimúlása - RETÖRKI könyvek 37. (Lakitelek, 2019)
A Hunnia Folyóirat megszületése és kimúlása - A, Hunnia 18. száma
A HUNNIA folyóirat... Mint azt a fentebbi sajtóösszeállításban már bemutattam, eddig sem voltunk igazán a liberális médiumok kedvencei, de ’91 nyarától szabályosan megfagyott körülöttünk a légkör: közellenségként kezdett kezelni minket a közmédia, miután az ellenünk folyó hatósági eljárás híre elterjedt. Addig sosem tapasztalt intenzitású támadások céltáblái lettünk mind az elektromos, mind a nyomtatott sajtóban. Ebből is fogok közölni egy válogatást. Jellemző viszont, hogy 12 nappal a kifogásolt Hunnia megjelenése után, 1991. május 7-én már a parlament előtt követelt legfőbb ügyészi állásfoglalást Gadó György! Interpellációjára dr. Nyiri Sándor legfőbb ügyészhelyettes válaszolt, lényegében annyit mondott, hogy ,,az ügyészség ténymegállapító vizsgálatot rendelt el, amely folyamatban van”. És ha bármiféle törvénysértést tapasztalnak, természetesen el fognak járni. A választ Gadó is és parlament is elfogadta. Gadó figyelmeztetett, hogy az eljárást gyorsítani kell, mert társadalmilag nagyon veszélyes a Hunnia. A parlamenti ülésszakot a Kossuth Rádió délután fél négykor, élőben közvetítette. Házkutatás, könyvelkobzás Érezhető volt az ellenünk irányuló támadások hangvételének durvulása, de valójában más változás nem történt életünkben. Egészen 1991. július 24-ig. Ezen forró, nyári nap késő délutánján csengettek a lakásomon, és három fiatal rendőr állt az ajtóban. Két férfi és egy nő. Még ott, az ajtóban kezembe nyomtak egy házkutatásról szóló határozatot, amit dr. Mészáros László alosztály- vezető írt alá a BRFK nevében.7 (Lásd: 9. sz. melléklet) Később lehetőséget adtak rá, hogy erre ráírjam a véleményemet a házkutatásról. Egy mondatot írtam: „Érthetetlenséggel vettem tudomásul.” Nem jöttek be, azt kérték, hogy hívjak át két szomszédot „hatósági tanúnak”, és ők csak azt követően lépnek a lakásba. így történt. Miután ötödmagammal bevonultunk a szobába, amely a Hunnia szerkesztősége is volt, voltaképpen kifejezetten udvariasan viselkedtek velem. Közölték, hogy ez egy házkutatás, amely törvényesen feljogosítja őket a legapróbb részletekig átkutatni a lakást, de ezt ők nem akarnák, miként valószínűleg én sem. Ezért elmondják, hogy miért jöttek, és ha én önként előadom ezeket a tárgyakat, akkor ők semmihez hozzá nem nyúlnak. Tekintettel 7 Azt akkor még nem tudtam, hogy maga az egész eljárás bírósági határozat nélkül történik, vagyis törvénytelen. 142
