Szőcs Zoltán: A Szabó Dezső Emléktársaság mint emlék. A Hunnia Folyóirat megszületése és kimúlása - RETÖRKI könyvek 37. (Lakitelek, 2019)

A Hunnia Folyóirat megszületése és kimúlása - Az első másfél év (2-17. számok)

Az első másfél év (2—17. számok)

eszmefuttatásban. Valójában még öt évvel korábban, 1984 nyarán írta és kezdte el szamizdatban terjeszteni itthon és külföldön. Aztán állandóan javított rajta, mígnem a Hunniában megjelent. Ennyi idő elteltével újra olvasva a Magyar Cselekvést, kénytelen vagyok elismerni, hogy - leszámítva a szomorú magyar társadalmi valóságról megfogalmazott lényegi, bátor és vitathatatlanul igaz észrevételeit - a tanulmány egésze valójában alig több egy - politikailag ma leginkább a zöldekkel rokonítható - jól összeszedett közhely-gyűjteménynél.

Első fejezete (Alapozás) és az azt megelőző rövid bevezető „bajaink leltárát” veszi sorra, méghozzá egy József Attila-vers segítségével. Ez talán az egész tanulmány legjobb, leghitelesebb része, ugyanis Kunszabó szociográfiai vénájának megfelelő feladat. Nem kerüli el figyelmét nemzetünk lesújtó állapotának felmérése: sportban, művészetben, tudományban egyként lefelé tendál minden. Jól látja: „Állapotunk kulcsjellemzője a külföldre vándorlás, szökés, kényszerítés, amely rövidebb-hosszabb megszakításokkal évszázadok óta tart”. „Ma már nemcsak hogy gondjaink egészét nem tudjuk befogni látóterünkbe, hanem még az egyes részletek megtárgyalására is képtelenek vagyunk.” A kiutat három lehetséges nemzeti példában látja: Zrínyi (vitézség), Széchenyi (építkezés), Németh László (minőség forradalma). Az esszében több helyen utal rá, hogy „legnagyobb bajunk a HIT hiánya”, de ő ilyenkor nem a kereszténységre vagy Jézusra gondol, hanem a Magyar Cselekvés általa megadott téziseiben való hitre. Kifejti továbbá, hogy „A Magyar Cselekvés nem egyesület, nem szövetség és nem párt. Nem vallás és nem felekezet. Nem a magyarság valamely rétegének, osztályának, ilyen vagy olyan meggyőződésű, helyzetű csoportjának kifejeződése, hanem a pozitív tettek összessége. ” Ennél részletezőbb ismertetését nem is kapjuk meg a Magyar Cselekvésnek.

A második rész (Elemzés) a világtörténelem eseményeinek áttekintése elemi iskolai szinten. Igazából akkor kezdődnek a komolyan vehetőségi problémák, amikor saját véleményét kezdi beleszőni az anyagba. Itt is megjelenik, mint a tanulmány során számos más alkalommal, Kunszabó szinte beteges gyűlölete az „elitizmussal” szemben. Képtelen elviselni, szenvedélyesen tagadja annak még csak elvi lehetőségét is, hogy némelyek szellemi adottságaik révén kiemelkednek az átlagból és a tömegből, mert messzebbre és mélyebbre látnak annál.

A harmadik fejezet (Alapeszménk, a szerves társadalom), ha lehet, még zavarba ejtőbb az előzőnél, ugyanis itt már számára teljesen ismeretlen és síkos talajra merészkedik, a filozófia világába. Azzal kezdi, hogy a nyugati kultúrát leelitizálja (Kant, Hegel), példaként mutatva fel a keletit. Noha az

127