Szőcs Zoltán: A Szabó Dezső Emléktársaság mint emlék. A Hunnia Folyóirat megszületése és kimúlása - RETÖRKI könyvek 37. (Lakitelek, 2019)
A Hunnia Folyóirat megszületése és kimúlása - Az első másfél év (2-17. számok)
Az első másfél év (2-17. számok) után az utca népétől, hogy lásson át az SZDSZ szó-trükkjein, hazudozásain, és ismerje fel valódi arcát, valódi céljait: a bolsevista múlt átmentését? Mikor elolvastam a kéziratát, először megpróbáltam lebeszélni, de esélyem sem volt. Ekkor közöltem vele, hogy számomra a Maradj velünk! politikailag vállalhatatlan, mindennek ellentmond, amit eddig írtam és vallottam, és mivel nem áll módomban megakadályozni megjelenését, innentől nem tekintem magamat a Hunnia felelős szerkesztőjének, mert abban számomra elfogadhatatlan cikkek is megjelenhetnek. Azt hiszem meglepődött, nem számított ilyen heves ellenállásra. Aztán órákig beszélgettünk, aminek summá- zata ennyi: ő ragaszkodik a cikkéhez, miként az én jogomat is elismeri, hogy a következő számban fejtsem ki saját nézeteimet a taxis-blokádról, akkor is, ha az övétől eltérőek. Ugyanakkor igazat adott nekem abban, hogy a komolyan vett felelős szerkesztői poszt megköveteli a szerkesztő azonosulását a lap minden írásával. Ezért - mivel ragaszkodik a munkámhoz és a jelenlétemhez, hallani sem akar semmiféle kiválásról - azt a kompromisszumos megoldást ajánlja, hogy ő átveszi a főszerkesztés pozícióját, én pedig vele és mellette legyek a társszerkesztő, akinek így nem kell szakmailag külön-külön felelnie minden megjelenésért. Ebben maradtunk, én ettől fogva eltávolításomig társszerkesztője lettem a Hunniának, és természetesen ugyanannyit és ugyanazt dolgoztam a lapnál, mint eddig - természetesen ingyen. * * * A 15. szám (’91. jan.) összeállítása idején nagy és váratlan megtiszteltetés ért bennünket, amikor postabontáskor megpillantottuk Benedek István professzor Tiltakozom című erőteljes, támadhatatlan tökéletességgel megfogalmazott írását. Benedek István az egyre jobban elharapódzó, egyre agresszívabb és pimaszabb antiszemitázás jelensége ellen lép fel. Elege van abból a zsidó túlérzékenységből, amely a leghétköznapibb kis eseményektől kezdve a magyar államiságig és kormányzatig bezárólag mindig és mindenütt antiszemita támadást vél felfedezni. „A kötelező emberi jogok nevében tiltakozom a rasszizmus minden fajtája ellen. A zsidóüldözés ellen ugyanúgy, mint a magyarüldözés ellen, és bármilyen más kisebbség vagy nemzetiség diszkriminálása ellen. ” Innentől kezdve, amíg a Hunniát szerkesztettem, Benedek Istvánnal szoros és baráti kapcsolatot ápoltunk. Fenti cikkén kívül még további négy tanulmánya és egy megrázóan őszinte verse (!), az öregedésről (Halotti beszéd) jelent meg nálunk. Megjegyzem: azóta is csak nálunk. E számban tettem közzé saját verziómat a taxis-blokádról (A Titanic-effektus és a pesti taxisok), amely írással kapcsolatosan egy valami 123
