Szőcs Zoltán: A Szabó Dezső Emléktársaság mint emlék. A Hunnia Folyóirat megszületése és kimúlása - RETÖRKI könyvek 37. (Lakitelek, 2019)
A Szabó Dezső Emléktársaság mint emlék - Hajdanában-danában
Hajdanában-danában Haj danában- danában Valamikor nagyon régen, 1989 tavaszán, még a Hunnia szerkesztőjeként leutaztam Gyulára, hogy a város ikonikus, öreg költőjével, Simonyi Imrével készítsek riportot. Nem ment könnyen, de megtaláltam egy lerobbant szoba- konyhás lakásban. Sajnos ő is láthatóan lerobbant állapotban volt, de kedélyét és harsány stílusát még nem vesztette el. Szinte elkerülhetetlen volt, hogy a bemutatkozást követő néhány percen belül ne Szabó Dezsőről kezdjünk el beszélni. Én is Szabó Dezső-mániás voltam, és valójában ő is, elég csak belelapozni verses köteteibe. Aztán lelkes eszmecserénk egy bizonyos pontján rám nézett, és az ő sajátosan pökhendi, kötekedő stílusában nekem szegezte a kérdést: - Mondd, hány éves is vagy te? Rövid fejszámolás után megadtam a korrekt választ: - Harmincnyolc. Simonyi csak erre várt, diadalittasan hozta tudomásomra életének nagy szentenciáját: - Hát ide figyelj! Aki 18 éves koráig nem lesz Szabó Dezső-hívő, az 28 éves korára hazaáruló lesz. De aki még 38 évesen is szabódezsőzik, az hülye. Nos, hogy a Simonyi Imre által rám diagnosztáit - gyaníthatóan Németh Lászlótól származó - kognitív állapot mennyire volt reális vagy téves, máig sem tudom, de tény, hogy Szabó Dezső tanításainak és világlátásának tanulmányozása, csodálata és propagálása életem egyik legalapvetőbb vonulata lett. És ebben a legkevésbé sem tudott meggátolni az, hogy az évek során jócskán kaptam a Simonyiéhoz hasonló következtetést tartalmazó üzeneteket, „kritikákat”. Az idő tájt, amikor Gyulán jártam, a Szabó Dezső Emléktársaság már egyéves volt. Érdemes felidézni megalakulásának rögös történetét. 11
