Szőcs Zoltán: A Szabó Dezső Emléktársaság mint emlék. A Hunnia Folyóirat megszületése és kimúlása - RETÖRKI könyvek 37. (Lakitelek, 2019)

A Szabó Dezső Emléktársaság mint emlék - Mellékletek

Mellékletek 2009. június 18. Szabó Dezsőre emlékeztünk Szabó Dezső portrék Mivelhogy 130 évvel ezelőtt született Szabó Dezső, ezért a Szabó Dezső Emlék társaság és a Petőfi Irodalmi Múzeum június 10-én az író tiszteletére emlékidéző konferenciát szervezett. Manapság nem egészen szalonképes dolog Szabó Dezső halhatatlan müveit forgatni, idézni meg elemezni, az irodalomszerető közönséget figyelmeztetni arra, hogy Szabó Dezső egyetlenszcrű hatalmas író volt. Nem szalonképes, hát nem szalonképes. Mi. akik: archívumukban nyomát sem talál­ják ennek a felvételnek. Tudom, hogy valamilyen magánkönyvtár­ban vagy gyűjteményben ott rei- tőzkődik Szabó Dezső hangja. Vé­gül is Kossuth Lajos hangja is 110 évvel később került elő. Egyszer csak megjelent a rádióban Hegyi Füstös István, nevére még sokan emlékezhetnek, és letette az asztal­ra a furcsa technikai szerkezetet, és megszólalt Kossuth Lajos, a ma­gyarok apja. Hátborzongató, szép élmény volt, magam is jelen voltam ezen a szertartáson. Ezért mondom azt, hogy egyszer csak előkerül va­lamiféle hangfelvétel. Maróti Ist­ván meg jól teszi, hogy ebben az ügyben a továbbiakban is szorgo­san kutat. Dr. Petővári Ágnes irodalomku­tató a következő címet adta előadá­sának: Nőtípusok Szabó Dezső műveiben. Hajaj, nehéz téma, nagyon nehéz téma. Szá­mos írásban feltűnik a színes ruhákban Pá­rizsban sétafikáló Kaffka Margit, aki igen­csak vonzódott Szabó Dezsőhöz,. Szabó De­zső viszont annyira nem vonzódott Kaffka Margithoz, így ebből nem lett szerelem. Kaff­ka Margit megmaradt egy jó magyar írónő­nek. Hogyne szeretnénk Margitot is? Magyar író. Na de nézzük a nőket. Szabó Dezső nem Károlyi-palota dísztermében összejöttünk, szerette a szüfrazsetteket, a hisztéríkákat, örömmel hallgattuk meg azt a 12 előadást, ami a mester munkásságáról szólt. Az emlék- társaság főtitkára, Szőcs Zoltán, délelőtt 11 órakor a Gellérthegy oldalában negyedmagá­val megkoszorúzta Szabó Dezső szobrát. A szobrot SzervátiuszTibor készítőié. Kevesen voltak a koszorúzásnál jelen, de délután a programon már megtöltötték az emberek a palota dísztermét. Egy ilyen emlékkonferenciának akkor van értelme, ha sok újdonságot hallunk és újabb összefüggések világosodnak meg. Ez megtör­tént most is. Érdemes volt tehát ezt a talál­kozót megszervezni. Dr. Hegedűs Lóránt, a Duna melléki egy­házkerület volt püspöke megáldotta a konfe­rencia munkáját, és mivel E. Csorba Csilla, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója nem ért rá üdvözölni a Szabó Dezső konferenciát, így Hegedűs püspök saját magának adta át a szót, mert arról beszélt, hogy mi az aktualitása a Szabó Dezső jelenségnek és életműnek. Lé­nyegi megállapítást tett az előadó: a zseni örök. Szabó Dezső lényegileg mindig aktuá­lis, a mindigben a ma is benne van. Egyetlen­szerűnek és megismételhetetlennek minősí­tette az író Szabó Dezsőt. Megállapította, hogy a szellem gondolkodik, a pénz meg uralkodik. Külön részletezte előadásában Hegedűs püspök Szabó Dezső Tisza István­hoz írott levelét. Szabó Dezső intenzív uni- verzalizmusra tanít bennünket. Maróti István, a Petőfi Irodalmi Múzeum irodalomkutatója egy kérdő mondattal kezd­te előadását: Szabó Dezső hangja elveszett? El bizony, legalábbis eddig nem került elő, pedig sok viaszlemez rögzítette az író hang­ját, előadásait. A párját ritkítóan nagy töme­get vonzó Szabó Dezső-estek fogalommá vál­tak. Tüdőm, hogy a hangot felvették, tudom, hogy terjesztették is. Na már most megálla­pítja Maróti István, hogy a Magyar Rádió hangdokumentációja egyetlen lemezt sem őriz. Hosszú éveken keresztül magánál tarto­gatta a Szabó Dezsőről készített felvételt Vezér Erzsébet irodalomkutató, de tőle meg egy házkutatás során a belügyi szervek elko­bozták a lemezt. A mostani belügyesek az meg a fécsegö-locsogó nőket. Miile Máriát, az édesanyját viszont rajongásig szerette. Továb­biakban egyik nővérét is. Mert Szabó Dezső­nek volt egy Ilona és egy Erzsébet nevű nővé­re. És volt három másik testvére is, Katalin, Margit és Irén. Ők Szabó Dezső születése után látták meg a szép eget Kolozsvár felett. A nő­vérével, a bizalmasával Szabó Dezső mindent meg tudott beszélni, a lélek apró rezdüléseit éppúgy, ahogy a család apró történéseit, lü- dott beszélni a híres kollégiumról és a meglá­tott világról. Szabó Dezső egyetlen nagy, felül­múlhatatlan szerelme itt áll előttünk, egész­séges szép arcával és jóságával. Az elsodort falu nőalakja ő, Barna Mária. Szabó Dezső őt tudta volna elképzelni feleségének és élettár­sának. De Szabó Dezső ódzkodott a házasság­tól. Mint aztán kiderült a továbbiakban, sok lánnyal és asszonnyal került kapcsolatba az író, de házasság egyikből sem született. Ne is foglalkozzunk azzal. Petővári Ágnes előadása szellemes volt és pontos. A dolog lettlényegé­nek érzékeltetéséhez elég lett volna a harma­da nőt bemutatni, minek annyit, na de hát Ágnes nemcsak irodalomkutató, tanár is, ő teljességre törekedett. És nagy szeretettel be­szélt ezekről a hölgyekről, úgy is mondhat­nám: szép, testvéri szeretettel beszélt róluk ebben az előadásban. Balassa Sándor zeneszerző széllel szembeni embernek nevezte az írót. Az egyik zenei mü­vét a Kossuth-díjas zeneszerző három ember­nek szentelte. A zeneműben Szabó Dezső az állókép. Szabó Dezső református temp­lomban a zsoltárok ünneplésekor vitte a hangot, szállt belőle a fohász. Valószínű, hogy ez a pillanat rendít­hette meg a kitűnő Balassát. A zenéből egy részletet is be­játszott a konferen­cián, amit hallgat­tunk elbűvölve. Dr. Petrik Béla jogász és irodalomkutató „Az új magyar ideo­lógiáról” beszélt. A két háború közötti ma­gyar ideológiai viszonyokról. Az alapos mun­ka, amit dr. Petrik nyújtott át a közönségnek, élmény volt, de Bíró professzor úr - dr. Bíró Zoltán egyetemi tanár - egy érzékeny témát pendített meg. így szólta cím: Szabó Dezső és a miniszterelnökök. Szabó Dezsőnek egy szava nem volt Károlyi Mihályról, ugyanis őt félig félkegyelmű miniszterelnöknek nevezte egy helyen. Talány, hogy miért nem, de Bár- dosi Lászlóról sem irt semmit, miként Kállai Miklósról sem. Ezzel szemben részletesen beszélt Bethlen Istvánról, Darányi Kálmán­ról, Imrédi Béláról, Gömbös Gyuláról és Te­leki Pálról. Ezekről a magyarokról elismerő­en szólt Szabó Dezső. Érdemeiket is látta. No de Szálasiról csak annyit szólt: ez az ember a magyarság halálát hozza ránk. Ebben a kor­szakban ezek a miniszterelnökök javarészt ncmctellcncsségükkcl tűntek ki. És ezeknél a portréknál az sugárzik az olvasó felé, hogy Szabó Dezső most is és itt is a magyarságot védte. A Teleki Pálról (rt szavakat érdemes újra és újra elolvasni. A következő előadó Semjén Zsolt volt. A KDNP elnöke egyébként civilben teológus. Előadásában a Szabó Dezső-i transzcenden­ciára helyezte a hangsúlyt. Figyelemre méltó volt, valamint jó volt hallgatni előadásában, hogy a katolikus Semjén a protestantizmus témakörével milyen értően és tájékozottan foglalkozott. Annál is inkább, mert Szabó Dezső jelentős műve volt az a terjedelmes írás, amit a protestantizmus akkori helyze­téről írt. Érdekes, hogy ezen a konferencián egy katolikus vette magának a bátorságot, hogy ezt a nagy témát értően elemezze. De az utolsó mondat így szólt: a magyar nemzeti lét maga a transzcendencia, jól érzékeltettea teológus a jelenséget, s egyben hitvallás is volt előadása. Nem mondhatok mást, dr. Losonci Miklós művészettörténész maga volt a szín és a jelen­ség a konferencián. Beszélt 5 Az elsodort falu­ról, a Segítségről, a Csodálatos életről, meg arról, hogy Szabó Dezső a futurizmust szél­hámosságnak tartotta, Kassák Lajosi figyel­meztette, hogy hol a határ, mert Kassák folyó­iratának, a Tettnek vezércikkét maga Szabó Dezső írta. Becsülte Kassákot, csak aztán, amikor már elment abba az irányba, ami ké­sőbb jellemezte Kassákot, már nem érezte jól magát a mester a Kassák-i Írásoknál és „kép­zőművészeti alkotásoknál”. Szabó Dezső a katedrálisokat szerette, fejtegette Losonci tanár úr. Milyen katedrálisokat? Azt is el­mondta az előadó. A reimsi katedrálist, a lő­csei Szent Jakab-templomot, meg a kolozsvári Farkas utcai templomot. Beszélt Losonci úr a Szabó Dezsőről készült szobrokról is. Nincs sok belőlük, de jellemzőek az íróra. Az a szo­bor, amiről már szó esett, amit Szervátiusz Tibor alkotott ott a Gellérthegy oldalán, a maga robosztusságával és egytömbűségével szemrehányóan néz Budapestre, van is rá oka. Szőcs Zoltán, a Szabó Dezső Emlék társaság főtitkára a korszerű nemzeti radikalizmusról beszélt. És ennek a radikalizmusnak a koro­názatlan királya maga Szabó Dezső. Jól mond­ta az előadó: ezt a radikalizmust nem szerel­ték istenigazában sem jobboldalon, sem bal­oldalon. Az akkori jobboldal korifeusait a görény-kurzus terjesztőjének tartotta. A bal­oldalról meg milyen szava lehetett volna? Pedig Szabó Dezső istenigazában tudta, hogy milyen értékei lennének a baloldalnak. A bal­oldaliak mégis akasztani akarták Szabó De­zsőt. Aztán - mint e beszámolóból is kiderült - meg a hangját is elsikkasztották. Szőcs na­gyon szellemesen mondta azt, hogy Szabó Dezső radikalizmusa Jézus Krisztus-i radika­lizmus. Hiszen Jézus sem tanítóira azt, hogy egyrészt, másrészt, vitatkozzunk, és hallgas­suk meg a sátán érveit is, mert azt nem lehet meghallgatni. így volt ezzel Szabó Dezső is. A nemzeti radikalizmusra egyik oldal sem volt tehát vevő. Sem a Kun Béla-féle társaság, de lássuk be, maga Horthy sem. Csurka István dolgozatának azt a címet ad­ta, hogy Egyenes úton. Aki pedig szereti a ma­gyarságot, az tárgyszerű. Szabó Dezső soha nem állította magáról, hogy ő objektív, de azért tárgyszerű volt. A tárgyszerűség a poli­tikai korrektség édestestvére. Miként Szabó Dezső, úgy Csurka István is a földkérdést tart­ja korunk legfontosabb ügyének, mert ha el­viszik az idegenek a földünket, akkor oda a nemzet is. Hát persze, a földet nem lehet elvin­ni, az itt van, de az idegenek rátelepedhetnek. Aztán még beszélt Medvigy Endre is. Szabó Dezső és a népi írók kapcsolatáról. Na, ez egy érdekes fejezet. Én magam nem tudom eldön­teni, hogy Németh László népi író volt-e, szerintem csak egyszerűen író volt, zseniális Író. Na de hát, aki akarja, sorolja oda. Hogy milyen volt a kapcsolata Szabó Dezsőnek a népi írókkal? Egyszerűen szólva fertelmes. Képzeljük el, amikor Szabó Dezső megtá­madja Németh Lászlót, és így szólítja meg: „Némcthék Lacikája.” Na aztán Féja Géza, aztán Sinka István meg a többi, akik a két háború között adták az irodalom derékhadát. Medvigy előadásában szó esett Sértő Kál­mánról is. Lehet róla sok mindent mondani, hogy az élete végén nyilas len meg részeges, de van 30 olyan verse, ami vers, és innentől kezdve a dolog le van zárva. Ez a mostani Szabó Dezső emlékkonferen­cia a második emlékezés. Tízegynéhány év­vel ezelőtt tartották az elsőt a Gellért szálló­ban. A mostani konferencia minden elhang­zott előadása természetesen megjelenik a Havi Magyar Fórumban folytatásokban. Visz- sza lehet lapozni az elhangzottakra, és akkor még inkább elmélyül bennünk a meggyő­ződés, érdemes volt ezt a találkozót megren­dezni, és érdemes volt a díszteremben kihe­lyezni Szabó Dezső magyar író mellszobrát, és meghallgatni az ő csodás életének csodás fejezeteit. Győri Béla Liget rejtvénylapok, keresse a levelet! mtm íOL^i i. ’ ; Bţjft ' • . : ;5j ; 12. sz. melléklet 99

Next

/
Oldalképek
Tartalom