Házi Balázs - Jónás Róbert (szerk.): Hitel repertórium 1988-1992 - RETÖRKI könyvek 36. (Lakitelek, 2018)
Dippold Pál: A hittel teli Hitel - Emlékeim egy korszakos lapról
Dippold Pál A hittel teli Hitel... inas volt. 1948-ban esti iskolában érettségizett, rá három évvel az ELTE-n ma- gyar-német-orosz szakos diplomát szerzett. Egyetemista korában is dolgozott, alkalmi segédmunkás és műszaki rajzoló volt. 1952 és 1967 között tervezési csoportvezetőként élte életét a Kohusz Közlekedési Vállalatnál. 1967-től az Új Ember és a Vigília című katolikus lapok újságírója volt. Meglehetősen későn, 1971-ben jelentek meg első versei, és még később, a 2000-es évek elején esszéi és elbeszélései. Kevesen tudják róla, hogy a kommunizmus legvadabb éveiben konok következetességgel járta az országot, és tartott lelkigyakorlatokat a kisebb-nagyobb katolikus közösségek tagjainak. Nem csinált titkot ebből, magabiztos derűvel tette a dolgát, megmutatván azt, hogy miként kell beteljesíteni azt a krisztusi felszólítást, hogy ne féljetek. Vasadi Péter hitelességét, erejét és tekintélyét megmutatja az is, hogy a kor legdivatosabb írója, Esterházy Péter, ha csak tehette, rajongással nyilatkozott és írt róla. A február 7-én megjelent írás szavai bizonyára ott visszhangozhattak sokakban, és elkísérhették őket a szavazóurnákig. Ennél tartalmasabb választási útmutatót kevesen tudtak akkoriban és azóta is felmutatni. Két választási forduló között A parlamenti választások két fordulója között, 1990. április 4-én (misztikus gondolatokra ragadtató napja ez a Kádár-kor történetének) jelent meg a Hitel 7. száma. Két választási forduló szorításában vagyunk, a lapkészítés üteme, a lapzárta még annyit sem engedett meg, hogy valamiféle konkrét eredményt közzétehettek volna a Hitelben a választások első fordulójáról. A vezető publicisztikát Bíró Zoltán írta, Ünnep után a szőlőhegyen. A kommunizmus utolsó két évtizedében kitalálták a Forradalmi ifjúsági napokat (FIN), március 21., a tanácsköztársaságnak nevezett vörös terror megéledésének napja, március 15., a plebejus Petőfiék harca a felvilágosodás eszméi jegyében, és április 4., Magyarország szovjet megszállásának ideje, amit végtelen cinizmussal a fel- szabadulás ünnepeként éljeneztették meg a szerencsétlen, munkásőr egyenruhához hasonlító öltözékű ifjúgárdistákkal. Bíró Zoltán, amikor ezt a némiképp keserű írást készítette Csobánc hegyén március 15-ről, aligha számolta ki, hogy az éppen április 4-én fog megjelenni. Ám ez így történt, és csak nagy jóindulattal nevezhető véletlennek. Van valami sorsszerűség ebben a különös egybeesésben. A három évtizeddel ezelőtti publicisztikai művek közül messze kiemelkedő írás jól jelzi, kitűnően megmutatja, hogy milyen is volt magyarnak lenni
