Házi Balázs - Jónás Róbert (szerk.): Hitel repertórium 1988-1992 - RETÖRKI könyvek 36. (Lakitelek, 2018)
Dippold Pál: A hittel teli Hitel - Emlékeim egy korszakos lapról
Hitel repertórium 1988-1992 Az átfogó igényű publicisztika nemzetközi kitekintéssel folytatódik. A szerző lényeget megragadó képekkel hasonlítja össze a szocialista világ- rendszer, azaz a szovjet birodalom és az általa leigázott országok jellemzőit. Megállapítja, hogy Magyarország semmilyen szempontból nincs, nem lehet az esetleges változások élharcosa, igazából a sorban hátul vagyunk. Nincs olyan nemzeti összefogás, mint például a Balti országokban, ott nem történhetik meg az, amiről itt korábban már írt, hogy a magyar reformkommunisták engedik a szólásszabadságot, közben a nép meg egyre nagyobb nyomorba jut. Megmutatja a nagy átverés egyik leglényegesebb elemét: „Amit a nyugati sajtó és a magyar köztudat is reformmozgalmaink erényének tud, hogy itt civilizál- tan történnek a dolgok, és az óriási tüntetések is példásan fegyelmezettek és önmérséklők, az nem erény, illetve nem csak erény, hanem annak a szomorú ténynek a következménye, hogy mindez a nép, a tömeg igazi részvétele nélkül történik. Ha az ellenzék és az MDF meg tudta volna szólítani és meg tudta volna hívni ezekhez az akciókhoz a hallgató többséget, akkor ezek nem így zajlottak volna le, de nem is maradtak volna ennyire eredménytelenek.” Csurka tisztában van a lehetséges következményekkel is, megkérdezi, hogy jó-e, hogy nem állnak újra szovjet tankok a parlament előtt, és nincs börtönben az ellenzék. Persze, hogy jó, így akarták. Ám mindez nem változtat azon az egyre nyilvánvalóbb tényen, hogy az ellenzék minden reformszándéka - benne az MDF-é is - a társadalom szenvedő, hallgató, kisemmizett tömegét nem érintette meg. Az ellenzékiség öncélúvá vált. Pártokat csinál, programokat ír, paktumokat köt, piacról álmodik, és eszükbe sem jut, hogy jó néhány millió embernek napról napra súlyosabbak a kenyérgondjai. Kis túlzással vátesznek is mondhatjuk Csurka Istvánt, hiszen leírta, hogy milyen lesz Magyarország 1994, az MDF bukása után: „Egy olyan rohadt, népnyúzó, mandarinvilág lehet ebből így, egy olyan önző, idegenszerű, kloá- kás élet, ami sokkal fertelmesebb lesz, mint amilyen a Kádár-rendszer utolsó szakasza volt.” És ebben mindenkinek, aki a rendszerváltozás idején a politikában forgott, óriási volt a felelőssége. A magát akkor még Csurka Istvánt is tagjai között tudó Magyar Demokrata Fórumnak is. Magyarországon 1956 után a hatalomnak a világ legerősebb hadserege, a Szovjetunió Vörös Hadserege adta meg a lehetőséget az elitté szerveződésre, és mindmáig ők szavatolják az elvtársak és elvtársnők hatalmát. Magyarország sorsa tehát, vagy egyáltalán, a szovjet birodalomhoz csatolt amúgy derék és mocskosul erkölcstelen nyugati segítséggel Moszkvához láncolt Kelet-Kö- zép-Európa sorsa, a Szovjetunió szándékaitól függ. Vajon a despotikus keleti 72
