Házi Balázs - Jónás Róbert (szerk.): Hitel repertórium 1988-1992 - RETÖRKI könyvek 36. (Lakitelek, 2018)
Dippold Pál: A hittel teli Hitel - Emlékeim egy korszakos lapról
Hitel repertórium 1988-1992 nézzük is, rendkívül erős, lehengerlő személyiség volt. Többek között ebből fakadhatott, hogy a Magyar Demokrata Fórum alapítójaként is, a Fórumon belül és kívül is hamar tudomására hozta mindenkinek, hogy ki az úr a háznál. Munkát, kenyeret A Magyar Demokrata Fórum keresve sem találhatott volna jobb propagandistát a szervezet céljainak megismertetésére, mint Csurka Istvánt. Ügyesen építi fel Csurka azokat a publicisztikákat, amelyekben aprólékos részletességgel és közérthetően teszi közkinccsé az MDF-programot. Az egyik legátfogóbb, e tárgyban megjelent írása nagyot robbant a Hitel 1989. május 10-én megjelent számában. Címe több mint ironikus: „Munkát, kenyeret”. A hírhedt kommunista tüntetési jelszó a hosszú írásban egészen más értelmet kap, mint amelyet addig ráerőszakoltak. Kiderül, a társadalmi változások közben és utána is, minden nemzet életében a legfontosabb a minél teljesebb közjó megteremtése. Ehhez pedig igenis munka és kenyér kell. A következő, Március idusa közeim alatt szereplő gondolatfutamnak megdöbbentő az indító tétele. 1989. március 15-ét, azt a napot, amelyre máig az első szabad március 15-ként emlékezünk, Csurka István a maga kíméletlenül őszinte és kikezdhetetlen logikával felépített gondolatsora után szomorúan berakhatjuk a magyar történelem nagy átverései közé. Csurka szerint a látványos ünnep csupán egynapos szabadságünnepet jelentett, és annak igazolására szolgál, hogy a sajtószabadság végtelenül eredménytelen is lehet. Budapest értelmisége márciust játszott, elhitette másokkal és magával, hogy vége van annak a rendszernek, amely addig nem engedte a márciusi ünnepet. Az olvasó nem is igen érti, hogy miért beszél itt budapesti értelmiségről Csurka István, amíg el nem ér addig, hogy a fővárosi ünneplőkön kívül az ország népe hallgatott. A külváros, a munkások kiskerteztek, a tehetősebbek megismételték osztrák Gorenje-túrájukat, a többség pedig csak nézte a számára nem egészen érthető, és éppen ezért gyanús színjátékot. Csurka közli, hogy a fővárosi látványünnep az MSZMP KB jóváhagyásával és lényegében irányításával ment végbe. A kommunista hatalomnak éppen arra volt szüksége a körmönfont gazdasági hatalomátmentés leplezésére, hogy lehetőleg minél többen azt lássák, hogy Magyarországon lehet felvonulni, lehet tüntetni, tiltakozni. Lássák azt is, hogy mindezt többségében budapesti értelmiségiek hajtják végre - megint egy szúrás a másként gondolkodó demokratikus ellenzéknek, ők ugyanis már a nyolcvanas évek elejétől kezdve a 70
