Házi Balázs - Jónás Róbert (szerk.): Hitel repertórium 1988-1992 - RETÖRKI könyvek 36. (Lakitelek, 2018)
Dippold Pál: A hittel teli Hitel - Emlékeim egy korszakos lapról
___ Hitel repertórium 1988-1992 kezdték pályájukat és végezték munkájukat, furcsa csapdában voltak, kicsit számkivetetten, kicsit lenézve, ám a hatalom és az éber hatóságok figyelmének középpontjában. Volt valami hőskorszak jellege ennek az időszaknak, annak minden patetikus kellékével együtt. Nem is lehetett volna másként. A televízió váratlanul borította fel az emberiség addigi hétköznapjait. Eleinte sehol nem tudták, hogy mennyire félelmetes erejű eszköz került szinte véletlenül a hatalom, a tőke vagy az állam kezébe. A televíziózás legfőbb haszonélvezője, a kommunista hatalom is csak későn döbbent rá, mihez is jutott. A hatalom lényegében félt, hiszen 1956-ban a rádió ostromakor kiderült, hogy a nyilvánosság önmagában is erő és hatalom. Akik a proletárdiktatúra hatalmát és persze saját fontosságukat hangsúlyozták a magyar tömegtájékoztatásban, azoknak lényegében szükségük is volt egyfajta veszélytudatra, az üldözöttség érzetére. Az ezek táplálta indulatok nélkül aligha tudták volna kellő határozottsággal és erőszakossággal terjeszteni a proletár internacionalizmus eszméit. Egy jellemzően Csurka István-i fordulattal aztán kizökkenti a szerző az olvasót a történelmi visszatekintésből. Az a verbális humor és meghökkentő mondat, miszerint: „Proletár persze hírmondóban sem akadt sem bent a szerkesztőségekben, sem a képernyőn”, azt sejteti, hogy a mozgókép világában igen otthonosan mozgó szerző nem áll meg, a lehető legteljesebb őszinteséggel beszél arról a szellemi boszorkánykonyháról, amit a magyar televíziózás jelentett. Tíz-tizenöt év elteltével aztán egyre unalmasabbá vált az átlátszó pártpropaganda. A nép is ráunt a tévére. „Mákonynak már kevés volt, hogy a kép mozog, amikor az élet áll.” Tessék még egy írót mutatni 1989-ből, aki ennél rövidebben, pontosabban megfogta volna a Kádár-kor lényegét. A párt tehát bajban volt, tudta, hogy a népet nem lehet tovább etetni a vonalas hazugságokkal, valami új kell. Elővették tehát a tiltott gyümölcsöt. Milyen lehetett a hetvenes években a tiltott gyümölcs? Csakis a nyugati. A nyugati termék: „A zene, a kép, a szöveg... A pártideológia, a meggyőzés lassan átadta a helyét a hollywoodi giccsnek. És ez meggyőzőbbnek bizonyult. Nagyon sok embert győzött meg arról, hogy nem érdemes gondolkodni. Futószalagon termelte a közömbös lelket.” Az írói igazságérzet azonban nem engedi, hogy túlzó általánosítással Csurka a televíziózás egészét lesajnálja. A tömegmanipuláció nem mindenkire hatott. A televíziósok a selejt mellett remekműveket is behozhattak. Hogy miként hatott és hat ma is a televízió a nézőre, arról is nagyon pontosan és máig érvényesen tette közzé gondolatait Csurka: „Minden réteg megtalálhatta a maga igényeinek megfelelőt. Rosszul csak az járt, aki az egészet végignézte. Annak 66
