Házi Balázs - Jónás Róbert (szerk.): Hitel repertórium 1988-1992 - RETÖRKI könyvek 36. (Lakitelek, 2018)
Dippold Pál: A hittel teli Hitel - Emlékeim egy korszakos lapról
Dippold Pál A hittel teli Hitel... futtában, hogy hol másutt kaphattak volna helyet ezek az alapdokumentumok. A hivatalos orgánumok, az állami kézen lévő kommunista tömegtájékoztatási eszközök természetesen semmilyen formában nem jöhettek szóba. Volt ugyan néhány magát bátornak gondoló újságíró, aki megkísérelte az MDF-képviselte eszmék morzsáinak közzétételét, de ezek hatása elenyésző volt. A hatalom az MDF és a Hitel életének első néhány hónapjában gyanakodva, ingerült, és éppen ezért kiszámíthatatlan szorongással figyelte, hogy vajon mire jut az MDF egyetlen autentikus szócsöve, a frissen alapított Hitel. Nem kell különösebb szakmai és sajtótörténészi bátorság annak kimondásához, hogy a Magyar Demokrata Fórum programjának egészen az 1990-es parlamenti választásokig, de azt követően még meglehetősen hosszú ideig az egyetlen hiteles forrása az egyre népszerűbb Hitel volt. Nem is lehetett ez másként, hiszen mint már más helyütt írtuk, az MDF és a Hitel vezetőinek személyi köre lényegében ugyanaz volt. A rendszerváltozás utáni hivatásos (?) politikusok szinte mindegyike az 1988-as, 1989-es időkben még csak rendkívüli óvatossággal, gyakran hátra-hátra pillantgatva merészkedett be a Hitel szerkesztőségébe, azaz az MDF villámgyorsan óriási tekintélyt szerzett vezetőinek közelébe. Ott ácsorgóit az előszobában, toporgott és kereste azokat a helyzeteket, amikor érdemi módon bekapcsolódhatott volna akár a Hitel, akár az MDF belső ügyeit meghatározó megbeszélésekbe. Abban az egyre pezsgőbb szellemi, filozófiai, politikai, társadalmi közegben, amely ezeket az időket jellemezte, mennyire fontos volt legalább egyetlen olyan sajtótermék megtartása és fenntartása, mint a Hitel, amelyből Magyarországon egyedülálló módon gyorsan és pontosan tájékozódhatott a társadalom a rendszerváltást előkészítő eseményekről, ügyekről. Ezek pedig egyértelműen egy irányba mutattak, miszerint a demokratikus átalakulás egyet jelent a többpártrendszer megteremtésével, ezért az állampárt legyőzése, illetve az erre alkalmas pártalakulatok mielőbbi megalakítása az egyik fő célja a rendszerváltó erőknek. Hogy aztán ezt a különböző, villámgyorsan megalakult pártok milyen eszközökkel igyekeztek segíteni, az egy külön dolgozat témája lehet. Itt talán elég annyit megjegyezni, hogy egyre több új politikai alakulat próbált magának nyilvánosságot teremteni, Magyarországon lapalapítási láz tört ki, 1990-ig több száz helyi és országos orgánum jött létre. Volt lapja a kisgazdáknak, a kereszténydemokratáknak, a Fidesznek, a Szabaddemokratáknak - a mitikusnak kikiáltott Beszélő -, a parasztpártnak, a különböző baloldali alakulatoknak. Egymás után jelentek meg a helyi lapok, 1990-re eljutottunk oda, hogy szinte minden településen, ha más nem is, de egy-egy időszaki kiadvány, röplap állt a rendszerváltás 37
