Házi Balázs - Jónás Róbert (szerk.): Hitel repertórium 1988-1992 - RETÖRKI könyvek 36. (Lakitelek, 2018)

Dippold Pál: A hittel teli Hitel - Emlékeim egy korszakos lapról

Hitel repertórium 1988-1992

mozgalomként definiálta magát, és a folyamatos, nyilvános párbeszéd fórumának kínálta ezt a formát. Mindössze másfél oldalas, az első lakiteleki találkozó utáni közfelkiáltással elfogadott nyilatkozata legfontosabb megállapításai a következők: Magyarország súlyos válságban és széttagoltságban él. A társadalomnak nincs jövőképe. A közös feladat a reform kereteinek kidolgozása, a válság csak a társadalom részvételével orvosolható. Mindehhez egy független orgánum - néven nevezve a Hitel - elengedhetetlen. A lakiteleki nyilatkozat nyilvánosságra hozatalát az állampárt megtiltotta. Mindössze egy egyperces rádiótudósításból és a Magyar Nemzet Pozsgay Imrével készített interjújából - amelynek végén az államminiszter ismertette a nyilatkozat teljes szövegét - értesülhettek a magyarok arról, hogy mi is történt Lakiteleken. 1988 szeptemberében került sor a második lakiteleki találkozóra. Itt az alapítók megfogalmazták a lényegében az MDF programját magába sűrítő Alapítólevelet, amelyet aztán a Hitel első számában, 1988. november 2-án teljes terjedelmében közzé is tettek.

Elérkeztünk dolgozatunknak azon részéhez, amelyben egy-egy konkrét írás, publicisztika tartalmát megvizsgálva keressük az MDF programjának elemeit, illetve az ezek mind teljesebb megértését segítő fogásokat, stíluseszközöket.

A Hitel első számában Csoóri Sándor A visszaszerzés reménye címmel közzétett esszéjében mesteri módon fogja össze azoknak az üzeneteknek a lényegét, amelyek a Magyar Demokrata Fórum műhelyeiben születtek meg. Elmondja annak a tíz évnek a történetét, amely a Hitel megszületését megelőzte. Többször utal a lap szülőatyjára, Illyés Gyulára, akinek munkásságához, emlékéhez csak egy mindenféle rétegérdekeken felülemelkedő - ahogy Csoóri mondja, „túlemelkedő” -, valódi magyar összefogást reprezentáló lap illik. Mivel a Hitel törvényes keretek közötti megjelentetése az MDF megalakulása óta elemi és nélkülözhetetlen ígéret és igény, Csoóri leírja, hogy miért is nem vállalták azt a fajta illegalitást, amit a szamizdat-Beszélő képviselt: „.. .nem a gyávaságunkon bukott el, s nem is a mindenáron való alkudozás ügyetlenségén, hanem egy hosszútávra tervezett megfontoláson... Természetesnek, sőt üdvözlendőnek tartjuk, ha egy kimondottan politikai célokért küzdő folyóirat elszakítja magát minden kötöttségtől, minden cenzúrától, és a föld alá vonul. Döntése önmagában is beszédes eszköz. Mi azonban, akik egy lap segítségével nemcsak a politikai s hatalmi rendszert akartuk megváltoztatni, hanem a magyarság megrontott életösztönét, stílusát, lelkületét, sehogy se kezdhettük volna riadalmat keltő, radikális eszmékkel és radikális módszerekkel... Radikalizmus helyett itt csak a mindenre kiterjedő gyógyítás segíthet.”