Szekér Nóra et al.: Utak a Teleki térről. Esszék és tanulmányok a 75 éves M. Kiss Sándor tiszteletére - RETÖRKI könyvek 34. (Lakitelek, 2018)
Bandi István: A román titkosszolgálatok intézménytörténeti áttakintése az első világégéstől a királyság bukásáig
Utak a Teleki térről M. Kiss Sándor tiszteletére szervezetet, kialakítva egy frontra telepített és egy hátországi struktúrát. Az 1940. október 9-én életbe lépett új szervezeti szabályzat szerint a Vezérkari Főnökség hat irodából állt: 1. Hírszerző, 2. Kémelhárító, 3. Külügyi összekötő, 4. Elemző és tanulmányozó, 5. Adjutantúra, 6. Rádióforgalmazás. Az 1941. júniusi mozgósítás után a Vezérkari Főnökség két részre tagozódott: a frontra kivonuló Katonai Főparancsnokságra (alárendeltségében az 1. Hírszerző, 2. Kémelhárító és 3. Adjutánsi osztályokkal), valamint a hátországban működő Vezérkari Főnökségre (amely szintén rendelkezett 1. Hírszerző, 2. Kémelhárító, továbbá 3. Összekötő, 4. Tanulmányozó-elemző, 5. Adjutánsi, attasé és rádióforgalmazó irodákkal). A frontra kivonult VKF 1941 novemberében, a hatékonyság érdekében összfegyvernemi szervként működött tovább a Hadsereg Általános Vezérkari Főnöksége megnevezéssel. Ide tartozott a három fegyvernem (szárazföldi, légi és vízi VKF-ek). Minden fegyvernemi VKF- nek saját II. részlege volt, amelyek mindegyike hírszerző és kémelhárító feladatokat látott el.41 Titkosszolgálati módszertani szempontból a legfontosabb intézkedés az új Hírszerző és kémelhárító szabályzat (A5) elfogadása volt.42 Az új szabályzat az 1927-től 1940-ig terjedő időszak minden, ezen a területen bekövetkezett változását ötvözte, ugyanakkor a háborús helyzetre is szakmai választ adott. Ennek jegyében kapott továbbra is fontos szerepet az SSI, mint az ellenség hátországában működő hírszerző szervezet, amely közvetlenül a Vezérkarhoz jutatta el információit. Az új szabályzat a hadtestekhez szervezett Hírszerző Központokat nagybetűvel jelölte, és az alárendeltségben lévő hírszerző alközpontokat arab számokkal látta el.43 Hasonló jelölési rendet 41 Alin Spänu: lstoria serviciilor de informaíii/contrainformajii románe?ti ín perioada 1919-1945 (A román hírszerző/kémelhárító szolgálatok története az 1919-1945 időszakban). Iasi, Casa editorials Demiurg, 2010. 483-484. 42 A román állam vezetője, Ion Antonescu tábornok a szabályzatot 4208. számú rendeletként 1940. december 23-án hirdette ki. 43 Például a Keleti hadszíntéren felvonuló 6. hadtesthez rendelve működött a H hírszerző központ, az alközpontok pedig az első hadtestnél 1-es alközpont, a második hadtestnél 2. alközpont, az ötödik hadtestnél 3. alközpont, a negyedik hadtestnél a 4. alközpont. Ugyanekkor Erdélyben, Brassóban pedig a C hírszerző központ alárendelésében működött a 8. alközpont a 10. hegyivadász ezrednél és a 9. alközpont a 13. hegyivadász zászlóaljnál. Továbbá az E jelű hírszerző központ működött Aradon, alárendelésében volt az aradi 10. alközpont, a turnu-severini 11. alközpont, a temesvári 12. alközpont és az orsovai 13. alközpont. További részletek: Spänu: i. m. 489-490.
