Szekér Nóra et al.: Utak a Teleki térről. Esszék és tanulmányok a 75 éves M. Kiss Sándor tiszteletére - RETÖRKI könyvek 34. (Lakitelek, 2018)
Marek Viktor: A hatalom játékai
Marek Viktor A hatalom játékai édesapjától örökölte hatalmát, és kezdetben mérsékelt politikát folytatott. Később azonban elküldte egy megbízható szolgáját Thrasybuloshoz, a milétoszi tirannoszhoz. A követnek az volt a feladata, hogy kérjen tanácsot a zsarnoktól arra nézve, hogy milyen módszerekkel kormányozhatna jobban, és biztosíthatná hatalmát Periandrosz. Thrasybulos, miután meghallgatta a követ kérését, nem válaszolt semmit. Inkább egy sétára invitálta a férfit a Milétoszt övező gabonaföldekre. A séta során a zsarnok a követet útjáról és közérzetéről kérdezte. Ha a beszélgetés alatt a búzaföldön egy olyan kalászt vett észre, amelyik szebb vagy kövérebb volt a többinél, netán még ki is magaslott, akkor habozás nélkül átvágott a vetésen, kitépte, és félredobta a kiemelkedő kalászokat. Ily módon a szántóföld legszebb részeit tette tönkre. A séta után - miközben egyetlen szóval sem válaszolt a követ kérdésére - útjára bocsátotta a férfit. Amikor az visszatért Korinthoszba, Periandrosz élénk érdeklődéssel hallgatta a követ beszámolóját. A férfi elmondta, hogy Thrasybulos nem adott választ, és hogy furcsán viselkedett. Azt is hozzáfűzte, hogy nem is érti, hogy miért is kellett elmennie egy ilyen eszelős emberhez. Periandrosz nagyon is értette zsarnoktársa tanácsát. Azonnal kivégeztette városa legkiválóbb embereit, és ettől az időponttól kezdve sokkal kegyetlenebbül viselkedett, mint korábban akár az édesapja, akár ő saját maga. Nem tudhatjuk, hogy a kommunista vezetők közül bárki is olvasta-e Hérodotosz történetét. A hatalmon maradás logikája azonban azt sugallta, hogy ők is hasonló módon járjanak el, ezáltal biztosítva tartósan az uralmukat. A megtorlás során így nem a tényeket kutatták, hanem a közösségből kiemelkedő, közösséget teremtő, társaik által bizalommal felruházott embereket ítélték el. A forradalom idején ugyanis az emberek nem fogadták el a felülről kinevezett, a párt utasítását végrehajtó személyeket elöljárónak. Az emberek maguk közül választottak vezetőket. Belőlük lettek a nemzeti bizottságok első emberei, a nemzetőrségek parancsnokai, a munkástanácsok irányítói. Tőlük kellett „megszabadítani” a társadalmat, hogy többé ne akarja rabigáját lerázni. A kádári alkut is könnyebb volt így rákényszeríteni az országra. Arra az országra, amelyik a 20. század során túl volt az első világháborún, a vörös- és fehérterroron, a gazdasági világválság nyomorán, a második világháború és a Rákosi-korszak borzalmain, illetve végigélte az 1956-os forradalom eltiprását is. A perek során tehát volt prekoncepció. Az ítélethozatal során sem vették figyelembe az esetleges enyhítő körülményeket. A forradalmi vezetők tettei csak annyiban érdekelték a nyomozást vezetőket, amennyiben azok alátámasztották az előzetes elképzeléseket. 161
