Szekér Nóra et al.: Utak a Teleki térről. Esszék és tanulmányok a 75 éves M. Kiss Sándor tiszteletére - RETÖRKI könyvek 34. (Lakitelek, 2018)
Albert Zoltán Máté: "Nemzedéünk kilátásai nem vigasztalanok"
I Albert Zoltán Máté „Nemzedékünk kilátásai nem vigasztalanok” magyarságot kodifikál, amikor ő Kazinczy zsámolyán tanult, s a kincsről, ami akörül elsüllyedt, fogalma sem volt. 1830-ig az ízlés, 1830 után a népszabadság: mindig szép, tiszteletre méltó oltárok voltak azok, amelyeknél ők a felszínes magyarsággal a frigyet megkötötték, s hevük és önfeláldozásuk sokban hozzájárult, hogy e hordaléktalajú kornak olyan nagy írói támadhattak, mint Eötvös és Petőfi.’’'’'9 Keményen fogalmaz az asszimiláció kapcsán: „így jutunk el Petőfihez. Aki az asszimilációban mást mert látni, mint nemzeti nyereséget, vele tömték be a száját. Az idegen származásúak nem jó magyarok? Ki volt jobb magyar Petőfinél? S valóban ki merné Petőfit a magyarságból kitagadni? [...] Az asszimiláns nemcsak kap, hanem hoz is. Nemcsak ő asszimilálódik, hanem a befogadó nép is megszerez, asszimilál valamit, ami odáig nem volt meg benne. S talán csak rosszat lehet hozni? Amit mi magyar jellegnek érzünk, készen jött Szkítiából? Még egy kis ember is hozhat jót, hát a lángész.”19 20 21 Itt megállapításként tulajdonképpen az fogalmazódik meg, hogy lényegtelen a vérségi származás. A magyarság több ennél. Lehet valaki német vagy szláv származású, ha magyarként gondolkodik, inkább nevezhető magyarnak, mint aki „echte” magyar (kérdés, hogy van-e egyáltalán ilyen), de távol áll tőle a magyar szellemiség, és mindenáron a nyugatot (vagy éppen a keletet) akarja utánozni. Az írásban kemény bírálatot fogalmazott meg a kiegyezéssel kapcsolatban is, illetve felhívta a figyelmet Eötvös József és Kemény Zsigmond újrafelfedezésére. A következő nagy Németh László-i korszak vizsgálatához először M. Kiss Sándort hívom segítségül, aki egyik tanulmányában arra kereste a választ, miért különösen fontos az életmű szellemiségét illetően Németh két közéleti szereplése: az első és a második szárszói beszéde. Ahogyan tanár úr fogalmaz: „A gyönyörű szellemi emberség iránti vágy végigvonul Németh egész életén. Kis közösség, vagy ahogy másutt mondja: apró mocorgó szigetek, tervek, minőségteremtés. Ez után a világ után vágyódott, ilyen világot kívánt magának.”2' Az egész magyarság számára eszmetörténeti mérföldkőnek számító két balatonszárszói (1942-es és 1943-as) írótalálkozó Németh személyes életművében is kiemelkedő helyet foglal el. Sajnos az első szárszói értekezleten elhangzottak nem maradtak fenn írásban, a második találkozóról azonban 19 Uo. 848-849. 20 Uo. 855. 21 M. Kiss Sándor: Németh László a két szárszói beszédről. In: Uő: Szárszó Budapesten. Előadások Németh László életművéről. Budapest, Püski-Szárszó Baráti Kör, 2000.20-21. 15
