Szekér Nóra et al.: Utak a Teleki térről. Esszék és tanulmányok a 75 éves M. Kiss Sándor tiszteletére - RETÖRKI könyvek 34. (Lakitelek, 2018)
Kávássy János Előd: Szubjektív fogalomtérkép M. Kiss Sándorhoz
Kávássy János Előd Szubjektív fogalomtérkép M. Kiss Sándorhoz (vagy inkább traumatizált pszichózisában?) maradt archaikus; s az is meglehet, a két világháború közötti időszak bizonytalanságai sem kedveztek a megkésett társadalmi fejlődés katalizálásához. Az 1945 után tudatosan eltérített társadalmi fejlődés eleinte csak tovább rontott ezen, lévén a szovjet mintájú kommunizmus kiépítésével párhuzamosan zajló kollektivizálás és iparosítás egyszerre volt a magyar önfejlődéstől idegen, a globális tendenciákhoz képest pedig meglehetősen megkésett, idejétmúlt. 1990 perspektívájából azt is figyelembe kell vennünk, hogy az 1980-as években a nyugati demokráciákat kialakító nyugati kapitalizmus maga is torzult: jóval önzőbbé, mohóbbá és kapzsibbá vált. Akarva-akaratlanul, de a Ronald Reagan és Margaret Thatcher nevével fémjelezhető neokonzervatív teorem deregulációja vezetett az Oliver Stone 1987-es Wall S/ree(jében megörökített Gordon Gekko-féle gátlástalan üzletemberek „Greed is good\” („A mohóság jól") szlogenjének groteszk valóságához, melynek eredményeképpen az átlagember és a leggazdagabbak, az úgynevezett „szuper gazdagok” közötti különbség óriásira nőtt (2017-ben az USA-ban és Nagy-Britanniában a vállalatokat irányító vezérigazgatók 300-szor annyit kerestek egy évben, mint cégük átlagos alkalmazottai). A keleti blokk rendszereinek lebomlásakor már nem a második világháború utáni, arany és ezüst évtizedeket hozó amerikai kapitalizmus szabályai voltak érvényben, hanem a spekulatív befektetési tőke diktálta kegyetlen farkastörvények. Még ha ezen megállapításomban van is némi zsurnalisztikái sarkítás, tény, hogy a „kapitalizmus aranykora” (valahol az 1940-es évek közepe és az 1970-es évtized legeleje között) utáni változásokkal maga a demokrácia koncepciója is gyengült, hitelessége pedig jelentősen devalválódott. Társadalmi percepciójában a Magyarországon 1990-től kialakított demokratikus jogrend és kapitalista gazdasági rend távolról sem hozta el azt a szabadságot, illetve jólétet, amelyre az emberek vágytak. Pontosabban, mivel a változásokkal nem jólét, hanem kisebb fajta válság köszöntött be, az emberek még a korábbiaknál jóval teljesebb szabadságukat is korlátozásként élték meg - úgy érezvén, a politikai döntéshozók korlátozzák őket abban, hogy az immár évtizede ígért jobb életet élhessék. Az elégedetlenség perspektívájából a bekövetkező változások vagy elégtelennek, vagy éppen kifejezetten károsnak tűntek, s hamarosan erőre kaptak azon hangok, akik magát a nyugati mintájú demokratikus berendezkedést okolták, illetve kérdőjelezték meg. Évtizednyit ugorva, a 2000-es években térségünket (is) érintve három újabb demokrácia eszméjét/fogalmát/koncepcióját devalváló negatív fordulat történt: egyrészt George W. Bush kormányzatának erőszakos és értelmetlen „demokrácia-exportja”, az afganisztáni és 155
