Szekér Nóra et al.: Utak a Teleki térről. Esszék és tanulmányok a 75 éves M. Kiss Sándor tiszteletére - RETÖRKI könyvek 34. (Lakitelek, 2018)
Horváth Zsolt: Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc
Horváth Zsolt Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc Mivel az október 29-én kitört izraeli-egyiptomi háború kapcsán az USA ismételten kifejezésre juttatta, hogy (ellentétben a többek között a Szabad Európa Rádión keresztül magyarul sugárzott, beavatkozással kecsegtető propagandaszólamokkal) nem tekinti potenciális katonai szövetségesének Magyarországot és Lengyelországot, a szovjet vezetés a kínai párt támogatásával október 31-én a fegyveres rendcsinálás mellett döntött. Hruscsov november 1-jén Breszt-Litovszkban tájékoztatta a beavatkozásról a lengyel, 2-án Bukarestben a román, a bolgár és a csehszlovák pártvezetést, majd még aznap, Brioni szigetén, Titóval tárgyalva, a jugoszlávok egyetértését is megszerezte. Az új szovjet erők bevonulása Magyarországra már október 31-e előtt megkezdődött; válaszul november 1-jén Nagy Imre megbeszélést kezdett Andropov nagykövettel, amelynek eredménytelensége után a kabinet egyetértésével bejelentette a diplomatának a Varsói Szerződés azonnali felmondását és az ország semlegességét. A döntéseket 20 órakor rádióbeszédben ismertette a lakossággal. Nem sokkal ezután hangzott el Kádár korábban felvett beszéde az MSZMP megalakításáról, amelyben hitet tett a „dicsőséges felkelés” mellett. November 1-jéről 2-ára virradó éjszaka azonban a pártvezető Münnich társaságában a szovjet nagykövetségről már úton volt Moszkvába, ahol kezdeti vonakodás után elvállalta a neki szánt szerepet, a szovjet döntés alapján megalakított ellenkormány, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány vezetését. November 1-3-án a belpolitikai helyzet konszolidálódni látszott. A munkástanácsok és a helyi forradalmi szervek beszüntették a sztrájkot. 3-án Nagy Imre átalakította a kabinetet: az államminiszterek Losonczy, Kádár (akinek hollétéről politikustársai nem tudtak) (MSZMP); Tildy, Kovács Béla, B. Szabó István (FKGP); Bibó István, B. Farkas Ferenc (Petőfi Párt); Kéthly Anna, Fischer József, Kelemen Gyula (SZDP) lettek, honvédelmi miniszternek pedig Maiéter Pál tábornokot, a Kilián laktanya forradalom mellé állt parancsnokát nevezték ki. Aznap este a kormány felkérésére Mindszenty rádiónyilatkozatot adott, amelyben az egyházat ért sérelmek orvoslását sürgette. November 2-3- án a szovjetek megtévesztő tárgyalásokat kezdeményeztek a csapatkivonásról, amelyek során 3-án késő este a szovjet hadsereg tököli főparancsnokságán a magyar küldöttség tagjait, másokkal együtt Maiéter és Kovács István tábornokokat I. A. Szeröv, a KGB elnöke a feloszlatott AVH néhány tisztje és Piros László volt belügyminiszter jelenlétében letartóztatta, a szovjet katonai erők pedig november 4-én, vasárnap hajnalban megindították a támadásukat. A nyilvánvaló túlerő - azzal együtt, hogy a honvédség jó része irányítás híján, védekezés nélkül tűrte lefegyverzését - Budapesten és több vidéki, főleg 143
