Szekér Nóra et al.: Utak a Teleki térről. Esszék és tanulmányok a 75 éves M. Kiss Sándor tiszteletére - RETÖRKI könyvek 34. (Lakitelek, 2018)
Albert Zoltán Máté: "Nemzedéünk kilátásai nem vigasztalanok"
* Utak a Teleki térről M. Kiss Sándor tiszteletére egy Alexandriája s a művészek annyit termelnek, hogy három emberiségnek is elég volna. Szellemi életünk külső méreteiben épúgy felduzzadt, mint az iparunk, de a hozzáértők szerint épolyan beteg. A szellem emberei nem győznek panaszkodni, hogy a kultúra válságba jutott, a nyugati műveltség összeomlásáról hallunk, poshadt szagát érezzük egymás mondatainak s jeremiádokat sírunk, hogy a tömegek elfordultak tőlünk Az iménti megállapítása, úgy gondolom, hatványozottan igaz a mi korszakunkra, ahol minden háztartásnak van egy Alexandriája, vagyis internethozzáférése. Az elképesztő információáradat ellenére a műveltség összeomlásának lehetünk szemtanúi. Egy másik írásában Németh így folytatja ezt a gondolatmenetet, az írók szemszögéből árnyalva a képet: „A szellem embere különös teremtmény, megpörköli az ujját és siránkozik, elevenen rakják máglyára s összeszorított foggal állja, csak érezze, hogy érdemes megégnie. Az író a külső feltételekhez hihetetlen mértékben alkalmazkodik, ha értelme és akarata hivatást talál köztük."1 2 3 Ez az idézet tulajdonképpen a definíciója is lehetne az értelmiségi embernek. így folytatja Németh: „Nemzedékünk kilátásai nem vigasztalanok. Minél rettenetesebb emberi sorsunk, az írói annál felemelőbb. A szigoruló idő eleven szellemi energiákat talált, sőt úgy látom, hogy a kor külső kényszere s az irodalom belső fejlődése közt szerencsés szünergizmus van."2 Egy korábbi írásában szintén ezt a gondolatot bontja ki: „Minden kor kialakít egy hallgatag hierarchiát a különböző írói törekvések közt: egyiket a másik alá rendeli s egy kor kultúr szintjét ép ennek az alárendelésnek a természete szabja meg. A görög irodalom fénykorához nem azért tér vissza újra s újra az emberiség vándor csodálata, mert egyéniségei felülmúlhatatlanok, hanem mert írói törekvéseinek a hierarchiája a legfenségesebb. [...\A műalkotás jól előkészített varázslat. Elvarázsolja a műbe sodródó elemeket: a szó elveszti szótári jelentését, a model megsemmisül a hősben, az eszméket új sugárkor özönli körül. Mi varázsolja el ezeket az elemeket? A műben szövődő kapcsolatok. A mű nem sorakoztat, hanem kapcsol. A műben semmi sem marad magára, hanem minden valami más rész felé mutat. A mű sokszorosan rendezett élet. Minél magasabb fajta ez a rend, minél sűrűbb a kapcsolatok delej-hálója, 1 Németh László: Új enciklopédia. Nyugat, 1931/23. http://epa.oszk.hu/00000/00022/00526/16427.htm (Utolsó letöltés: 2018. április 13.) 2 Németh László: Klasszicizmus? (Zárócikk). Nyugat, 1931/20. http://epa.oszk.hu/00000/00022/00523/16350.htm (Utolsó letöltés: 2018. április 13.) 3 Uo. 10
