Bakos István - Házi Balázs - Nagymihály Zoltán (szerk.): A Magyarok Világszövetsége „hármas kistükre” (1989-2000) - RETÖRKI könyvek 33. (Lakitelek, 2018)

II. MVSZ kislexikon - Személyek

A Magyarok Világszövetsége „hármas kistükre” (1989-2000)

a British Museum könyvtárának magyar szakreferenseként dolgozott. 1969-73 között a Kaliforniai Egyetem magyar nyelv és irodalom tanára. A BBC magyar adása és a The Times külső munkatársa. 1965-ben egyik alapítója volt a londoni Szepsi Csombor Körnek, szerkesztette a szervezet kiadványait. 1970-90 között az AK védnökségi tagja, közben tagja volt a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság végrehajtó bizottságának. 1986-ban és 1989-től az Eötvös Collegium vendégprofesszora volt. 1990-91 között rendkívüli követ a londoni magyar nagykövetségen. 1995-ben a Miskolci Egyetem vendégprofesszora volt. Számos díjjal ismerték el a munkásságát. Többek között Szabó Zoltán, Siklós István és Cs. Szabó László összegyűjtött müveit, verseit adta ki, írásaiban az 1945 utáni magyarországi és emigráns irodalom történetével foglalkozott. 1957-ben kötött házasságot Salacz (Czigány) Magda művészet- történész, könyvtárossal.

Czine Mihály irodalomtörténész (Nyírmeggyes, 1929. április 5.-Budapest, 1999. január 21.)

A Dunamelléki Református Egyházkerület volt főgondnoka, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi alelnöke, az MVSZ, az AK hajdani vezetőinek egyike. Tízgyermekes családba született: a testvérek közül egyedül vált diplomás értelmiségivé. 1953-ban végzett Eötvös Collegistaként magyartörténelem szakon. 1964-től tanított az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, tanítványai visszaemlékezései szerint sokszor a hivatalos megközelítéssel szemben is bemutatta a két világháború közötti „népi” irodalom nagyjait és a szomszédos országok magyar kisebbségeinek irodalmát. Bíró Zoltán irodalomtörténész egy laudációjában így fogalmazott róla: „Ott állt a nagy öregek után érkező, vele egykorú vagy nála fiatalabb tehetségek mellett és kiállt értük következetesen. Nagy László, Szécsi Margit, Sánta Ferenc, Fekete Gyula, Csoóri Sándor, Ratkó József és sokan mások tudhatták képviselőjüknek a korabeli irodalmi élet különféle viszontagságai közepette. Támogatta az együtt induló fiatalabb tehetségek csoportosulásait, a »hetek« vagy a »kilencek« indulását, és figyelemmel kísérte pályájuk alakulását. Közéleti szerepvállalása kudarcaként élte át a megújuló Magyarok Világszövetsége elnökségéből - az őt alig ismerő nyugati küldöttek tisztogató viharában - történt kiszavazását (1992). 1997-ben végül elvállalta az MVSZ Védnöki Testületi tagságát. Kezdeményező támogatója, tevékeny építője, laudátora volt a Bethlen Gábor Alapítványnak. 1998-ban magyarságszolgálatáért Bethlen Gábor-díjat, majd Magyar Örökség díjat kapott. (VT)

78