Bakos István - Házi Balázs - Nagymihály Zoltán (szerk.): A Magyarok Világszövetsége „hármas kistükre” (1989-2000) - RETÖRKI könyvek 33. (Lakitelek, 2018)
IV. Válogatott dokumentumok
A Magyarok Világszövetsége „hármas kistükre” (1989-2000) amiről az előttem szóló Magyar Bálint miniszter úr oly szépen beszélt, s amely hozzájárult volna a magyar felsőoktatás és kutatás fejlesztéséhez, a budapesti egyetemi campus gyors fölépüléséhez - végzetes hibának tartom, ami a Világkongresszuson is megnyilvánult kormányzati kishitűségből ered. Ebből fakad a kongresszus elsőszámú üzenete a magyar társadalom és a kormány felé: több hittel, nagyobb bizalommal formáljuk jövőnket, sorsunkat, az egész nemzet sorsáü 1929, 1938 és 1992 után - a millecentenárium évében - negyedik alkalommal rendezte meg a világ magyarságának kongresszusát a Magyarok Világszövetsége. Ez a világtalálkozó annyiban különbözött az előzőtől, hogy egyidejűleg kívántunk tisztelegni Kárpát-medencei honalapítóink és a magyar múlt emléke előtt, úgy, hogy közben gondos műhelymunkával, a magyar szellemi élet kiválóságainak bevonásával törekedtünk a „harmadik évezred kapujában” a magyar jövendő elméleti alapjait megvetni. Nagy esélyt látok abban az újításunkban is, amelyre januárban szántuk rá magunkat, hogy ösz- szefogjunk a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségével, s a Világkongresszus társrendezvényeként megszervezzük a Tudóstalálkozót, amely ráteheti a koronát közös rendezvényünkre és munkánkra. A mostani Világkongresszus abban is különbözött az előzőtől, hogy leválasztottuk róla - októberre téve azt - a Világszövetség tisztújító küldöttközgyűlését, vagyis belső szervezeti rendezvényét, arra törekedve, hogy az MVSZ szervezésében ugyan, de az összmagyarságot reprezentáló világtalálkozót tartsunk, ami úgy vélem sikerült... A Világkongresszusra hivatalos résztvevőként ezernégyszázan jöttek az elszakított területekről, a Kárpát-medencéből és a keleti magyar szórványokból (Románia, Jugoszlávia, Szlovákia, Csehország, Szlovénia, Horvátország, Ukrajna, Oroszország, Lettország, Litvánia, Lengyelország), hétszázan Magyarországról, és százhúsz fő érkezett a nyugati régió huszonnégy országából (Argentína, Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Dánia, Dél-Afrika, Egyiptom, Észtország, Finnország, Franciaország, Guyana, Hollandia, Kanada, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Svájc, Svédország, Új- Zéland, USA, Uruguay, Venezuela)... A kongresszus fő célja, a nemzeti stratégia kimunkálása mellett számos kegyeleti és kulturális elemet is tartalmazott. Az ópusztaszeri egésznapos népünnepélytől kezdve, a felvidéki magyarság életét bemutató táncdrámán és az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjaira való megemlékezésen keresztül a Magyar Örökség díjak átadásáig, s a zárórendezvényig. Az a 372
