Bakos István - Házi Balázs - Nagymihály Zoltán (szerk.): A Magyarok Világszövetsége „hármas kistükre” (1989-2000) - RETÖRKI könyvek 33. (Lakitelek, 2018)
IV. Válogatott dokumentumok
A Magyarok Világszövetsége „hármas kistükre” (1989-2000) szolgálhatjuk. A világ elvárja tőlünk, hogy viszályoktól, nagyobb feszültségektől mentes jószomszédi kapcsolatokat teremtsünk. Sem az Európai Unióba, sem más integrációs szervezetekbe nem engedik be azokat az államokat, amelyek haragban, perben vannak egymással. Nyugodt szívvel mondhatom, hogy az elmúlt két esztendő alatt előreléptünk a jószomszédi kapcsolatok építésében. Folyamatossá vált a politikai párbeszéd. (Felzúdulás. A levezető elnök közbeszólása: „Tisztelt Kongresszus! Kérem, türtőztessük magunkat!” - A szerk.) [...] Mélységes meggyőződésünk, hogyha jószomszédi viszonyban tudunk élni a környező államokkal, ez a határon túli magyarságnak is használ, az ő érdekeit is szolgálja, ami nemzeti és nemzetközi keretekben egyaránt fontos. Arra törekszünk - és örömmel mondhatom, hogy szinte minden magyar demokratikus erő arra törekszik hogy összefogva az emberekkel, megbékítsük őket a múlt sérelmeivel. Ma az országnak nincsenek külső ellenségei, és mi sem vagyunk mások ellensége. Ez azonban még kevés. Az együttműködéshez, a jó viszonyhoz partnerek kellenek. Mi a partnerség elengedhetetlen részének tekintjük a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak érvényesítését. Ez a kormány az elmúlt huszonhárom hónap alatt egyetlen esetben sem hagyta szó nélkül a kisebbségi, nemzetiségi jogok megsértését, ami a szomszédságban történt. Sem a kétoldalú tárgyalások során, sem a nemzetközi fórumokon. [...] Európának ebben a felében is biztosítani kell a nemzetiségek számára a teljes személyi autonómiát, és azt az autonómiát, amelyet közösségben lehet igazából gyakorolni. A képzésben, a művelődésben, a kultúrában, a vallási szabadság gyakorlásában. Biztosítani kell továbbá minden kisebbség, így a magyarság számára is az önrendelkezés lehetőségét. Mert ezt írják elő az európai normák és elvek. Ezzel kapcsolatban egy kéréssel fordulnék a szomszédságban élő magyarság képviselőihez. Ez pedig: tegyék világossá, hogy az autonómiára irányuló törekvésük nem szeparatizmust, nem elszakadást, nem területi igényeket jelent, hanem az európai joggal, normákkal és követelményekkel összhangban álló autonómia megteremtését. Mi ebben segítünk. Büszkék vagyunk, büszkék lehetünk arra, hogy a magyar Országgyűlés, a magyar törvényhozás, európai mércéjű nemzeti és etnikai kisebbségi törvényt alkotott, s lehetővé tettük a kisebbségi önkormányzatok felállítását. [...] Meggyőződésem, hogy ezek az alapszerződések a határon túli magyarság érdekeit is szolgálják. Készek vagyunk arra, hogy meghatározott feltételek mellett és az eddigi alapszerződések tartalmából kiindulva, hasonló dokumentumot írjunk alá Romániával, sőt később esetleg déli szomszédunkkal, Szerbiával is, amely dokumentumokban egyaránt szerepelne a mai európaiság 370
