Bakos István - Házi Balázs - Nagymihály Zoltán (szerk.): A Magyarok Világszövetsége „hármas kistükre” (1989-2000) - RETÖRKI könyvek 33. (Lakitelek, 2018)
IV. Válogatott dokumentumok
A Magyarok Világszövetsége „hármas kistükre” (1989-2000) első nagy alkalmát teremtjük meg magunknak, amelyet majd újabbak követnek. Már akkor ez volt a Világszövetség ki nem mondott jelszava, hogy a mi elsőszámú legkomolyabb kérdésünk: nem Európához való viszonyunk, hanem az önmagunkhoz való viszony. A belső megújulás és megtisztulás. Mert hiába szabadul föl egy nép bármilyen elnyomás alól, ha régi hibái továbbra is fojtogatják. Az őrülettel határos megosztottság, gyűlölködés. Ha lett volna egy magyar Gandhink, bizonyára őt hívjuk meg főelőadónak, aki a hatalmi politika machiavellizmusával szemben el tudta volna hitetni velünk, hogy az erkölcsi erő is érhet el politikai sikereket. De mivel nem volt Gandhink, a találkozótól se csodát vártunk, legföljebb fölismeréseket. Azt hiszem, az érzelmek szintjén ez meg is történt. Én magam - minden előzetesen elképzelt szimbólumokon túl - először éltem át, hogy a mozaik-nemzet valóságos nemzet is lehet. Minden kiégetett zománckő együtt a többivel! Együtt mindenki a maga sorsával, szívével: az anyaországiak, a nemzeti kisebbségiek, a száműzetésbe szorultak vagy a másfajta szétszóratásban élők. Mezőségi parasztok, budapesti filozófusok, ausztráliai, svájci üzletemberek, amerikai magyar építészek, mérnökök, orvosok. Még a ki-kirobbanó nézetkülönbségek se szakították szét azt az élményt, hogy lám nemcsak széthúzásra vagyunk erősen alkalmasak, hanem összefogásra is. Tovább azt sem: ha már nem élhetünk egy hazában, meg kell kísérelnünk egy mindnyájunknak megfelelő gondolatkörben létezni. A látható szándékoknak a találkozón rögtön látható eredménye is született. A világ minden részéből érkezett kétezerötszáz küldött és vendég, a Világszövetség vezetőinek általam tett javaslatára úgy szavazta meg a Duna Televízió létrehozását támogató állásfoglalását, mintha egy négy esztendőnként ülésező rákosmezei országgyűlés szavazott volna. Az ott kifejeződő, közös akarat nélkül ma többmillió nemzeti kisebbségi, nyugati és hazai magyar lakásában nem jelenhetne meg az a szellem, az a kultúra, az az évtizedek óta hiányzó tudás és meghittség, amely - Németh László hasonlatát idézve - a nemzet ragasztója lehet. * * * Az emelkedett, ünnepi pillanatokat, természetesen, hétköznapiak szokták követni. Az elmúlt két esztendőt nagyobbrészt ezek uralták. A főtitkári válságok sorozatát például olyan szervezeti karambolok, bizalmatlansági csetepaték követték, olyan magasszintűnek nevezhető zűrzavar, amely Közép- és Kelet- Európa nagyon sok új pártját is jellemzi. Hozzájárultak ehhez a zűrzavarhoz 326
