Bakos István - Házi Balázs - Nagymihály Zoltán (szerk.): A Magyarok Világszövetsége „hármas kistükre” (1989-2000) - RETÖRKI könyvek 33. (Lakitelek, 2018)
I. Ön- és körülményismeret
A Magyarok Világszövetsége „hármas kistükre” (1989-2000) pótlólag küldött anyagokból, a Magyar Figyelő bői válogattam, illetve átvett szócikkekből szerkesztettem. A könyv III. fejezete az MVSZ szervezetrendszere - a hozzá társult, vagy általa létrehozott kontinentális szakmai szervezetek, intézmények, illetve az újonnan létesített MVSZ Országos Tanácsok - válogatott szócikkeit tartalmazza. Bemutatja a Szövetség sajátos szervezeti rendszerét, illetve annak keretében működő egyes tagszervezeteket, egyesületeket. Az anyag rendszerezését, összeállítását három régióra tagoltan végeztem. A teljesség igénye nélkül felsoroljuk a hajdani MVSZ-szel együttműködő szervezeteket is. A kislexikonba válogatás fő szempontja a civil szervezet MVSZ-hez kötődése, hatóköre, közösségszolgálata, önállósága, eredményes működése volt. A könyv IV fejezete a Válogatott dokumentumok. Ezt részben az általam őrzött és rendelkezésre bocsátott eredeti MVSZ dokumentumok, kéziratok, fotók, kiadványok, illetve a korabeli sajtóban megjelent írások alapján válogatta, állította össze és szerkesztette két ifjú szerzőtársam. A szervezeti részt az MVSZ régebbi, nagyhatású nyugati régióbeli egyesületeinek, közösségeinek áttekintő ismertetésével kezdjük, majd bemutatásukat ABC rendben folytatjuk. A nyugati magyar diaszpóra szervezeteinek zömére a hazai rendszer- változtatás sorvasztó hatással volt. (Közülük a tárgyalt időszakban számos meg is szűnt.) A kezdet kezdetén a Kossuth Klubban erről én is szóltam egy tanácskozáson. A rendszerváltoztatás óta külföldre távozott mintegy félmillió magyar sorsáról, kinti szerveződéséről és hazai kapcsolatukról, kötődéseikről igen hiányos a képünk. A régebben kivándorolt vagy emigrált magyar szórvány nem tudja őket magához vonzani, de a lejtmenetben apadó mai Világszövetség külhoni tagságát sem gyarapítják. Az anyaországi és Kárpát-medencei régiókban a rendszerváltozás során hatványozódott a civil egyesületek, szervezetek száma. Kezdetben azt reméltük, hogy a jóra bátrak összefogásával a bennünk „civódó magyar” legyűrhető. Tévedtünk. Vezetőinket évek múltán sajnos elnyelték az egymással perlekedő politikai pártok, amelyek a nemzet „őrállóinak” egy részét pártkatonákká formálták át. Ők a civakodást már magasabb szinten űzték, űzik tovább. A kiadott kronológiából érzékelhető jelenség, hogy a pártosodás folyamata, a pártos érdekharc a közérdekű civil politikai cselekvés térvesztését vonta maga után. Ez a magyar nemzetrészek érdekvédelme, érdekképviselete rovására történt, amelynek a térség országaiban is negatív hatása volt. Főként az utódállamokban - Erdélyben, Délvidéken, Kárpátalján, Felvidéken - élő 28
