Bakos István - Házi Balázs - Nagymihály Zoltán (szerk.): A Magyarok Világszövetsége „hármas kistükre” (1989-2000) - RETÖRKI könyvek 33. (Lakitelek, 2018)
III. MVSZ kislexikon - Szervezetek
A Magyarok Világszövetsége „hármas kistükre” (1989-2000) szerkesztősége a Külügyminisztérium épületében volt. A rendszerváltoztatáskor a nyugati magyarság hagyományos közösségeit, szervezeteit képviselő küldöttek jó része ennek tudatában volt. A szovjet-kommunista „mindenhatóság” totális uralmi rendszerét központilag vezérelt tömegszervezetek szolgálták. A honi civil társadalmat fölszámolták. Az erőszakkal központosított gazdaságban és a társadalom homo- genizálásában az autonóm egyházak, egyesületek, szakmai szövetségek, helyi önkormányzatok is zavaró tényezőnek számítottak. Létüket, működésüket a hatalom átmenetinek tekintette, csak pártellenőrzéssel folytathatták tevékenységüket. A pártállami MVSZ-nek szervezetei, tagsága nem volt, vezető alkalmazottainak azonban akadt néhány túlélő hírmondója. Ok kezdetben, majd a balliberális koalíció győzelme után - az MVSZ-be átsereglő (MDF, RMDSZ, FKgP, KDNP-ben csalódott) volt párttagok uszításával, belviszályokkal - sokat ártottak a Szövetség konszolidációjában. E tájon elvétve maradt fenn olyan egyesület, szervezet, amely hagyományait meg tudta őrizni a pártállami mindenhatóság tömegszervezeteinek egyeduralmával szemben. Amíg a pártállamban erodálódtak a nemzetalkotó alapközösségek, addig a számüzöttek százezreivel megnövekedett nyugati magyar szórvány - a számukra létrehozott világszervezet segítsége nélkül, szervezeti önépítkezéssel - maga teremtette meg túlélésének, megmaradásának elemi feltételeit. Olykor külföldi támogatással, de igen gyakran a pártállam által kisajátított MVSZ aknamunkája, bomlasztó beavatkozásai közepette. Ebből fakadt az MVSZ rendszerváltásának válaszútja. Az érdekelt örökösök egyik része vissza akarta szerezni, alapjaiban megújítani, s eredeti hivatása szerint működtetni elődeik - világszórvány céljait szolgáló - óhazai intézményét. Másik részük - főként az Anyanyelvi Konferenciához csatlakozott emigráns vezetők - az anyaországi és a Kárpát-medencei szervezetekkel közös, összmagyar világszövetséget vizionált. Az utóbbiak zöme a hetvenes évektől-a pártállami MVSZ keretében, mint a nyugati magyar szórvány szakmai képviselői - a hazai és az utódállamokbeli résztvevőkkel együtt fejthették ki anyanyelvápoló, nyelvvédő tevékenységüket. Szervezetük, az Anyanyelvi Konferencia kezdetben az MVSZ újjászervezésének szorgalmazója, annak irányadó példája volt, de csak a bölcsészek, főleg a nyelvészek ismerték. Ezért az AK sem a korábban kirekesztett emigránsok, sem az MDF-kormány bizalmát nem nyerte el. A nemzet egyetemes képviseletét - kellő bizalom, anyagi, hatalmi háttér híján - a szerény kondíciójú, haló poraiból nehezen újjáéledő civil világszervezet nem volt képes kielégítően ellátni. Régi-új ellenségei a megújuló MVSZ-t 198
