Bakos István - Házi Balázs - Nagymihály Zoltán (szerk.): A Magyarok Világszövetsége „hármas kistükre” (1989-2000) - RETÖRKI könyvek 33. (Lakitelek, 2018)
II. MVSZ kislexikon - Személyek
II. MVSZ kislexikon - Személyek Sopron város díszpolgára (1993), Popovics Sándor-díj (1993), a Német Szövetségi Köztársaság Érdemrendjének főtisztje (1997), a Lipót-rend főtisztje (1998), a Francia Köztársaság Becsületrendjének parancsnoka (1999), Magyar Corvin-lánc (2001), Magyar Örökség díj (2006) Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2007), Magyar Szent István-rend(2013). László Gyula régész, történész. (Kőhalom, 1910. március 14.-Nagyvárad, Románia, 1998. június 17.) Elemi iskoláit Kőhalomban és Kolozsváron végezte, 1928-ban Budapesten érettségizett. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán 1933-ban végzett. 1935- ben a budapesti tudományegyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Egyetemi évei alatt dolgozott a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeumban, valamint a Nemzeti Múzeumban gyakornokként. Később a Múzeumi Központban lett előadó, ezután a Nemzeti Múzeum középkori osztályát vezette. 1938-ban a Harriseion-ösztöndíj keretei között közel fél évig lehetősége nyílt Görögországban a görög és bizánci művészet tanulmányozására. 1940-1949 között Kolozsvárott volt egyetemi tanár. Tudományos tevékenysége mellett fejfákat, bútorokat, valamint kortársairól mintegy 600 portrét rajzolt és festett. Megtanulta a bronz-, kő- és faszobrászatot, valamint a terrakotta- és éremkészítést is. Visszatérve Budapestre csak óraadó tanár lehetett: 1949-től az ELTE-n és egyidejűleg az Iparművészeti Főiskolán. 1967 és 1980 között az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára. Bár 1980-ban nyugdíjazták, haláláig a tudományos ismeretterjesztés érdekében dolgozott. A ’60-as évek közepén dolgozta ki a kettős honfoglalás elméletét, majd a szvidéri-elméletként ismertté vált eredet-elméletet, amely népszerűsítő előadásai, publikációi és könyvei révén egyre szélesebb körben vált közkinccsé, akadémiai és politikai körökben azonban növekvő ellenállást váltott ki. Élete végéig nem vették föl az MTA tagjai közé, de az MMA tagjai közt sem találjuk a tudós-művész nevét. A Csoóri vezette MVSZ tiszteletbeli tagja, tanácsadója, előadója volt haláláig. 1991-ben Széchenyi-díjat, 1995. december 21-én az elsők között Magyar Örökség díjat kapott. Számos kötete jelent meg a népvándorlásról, a magyar őstörténetről és honfoglalásról -Árpád népe c. 1988-as kötete az első Fitz-díjas könyv volt.34 34 László Gyula: Árpád népe. Budapest, Helikon, 1988. 176 p. 133
