Szekér Nóra - Szeredi Pál (szerk.): MDF-tanulmányok - RETÖRKI könyvek 32. (Lakitelek, 2018)
Kávássy János: Európából Európába. Kitekintés a magyar rendszerváltás globális hátterére
MDF-tanulmányok én meghirdetett Truman-doktrína, középpontjában már a containment, a „feltartóztatás” politikája ált. A George C. Marshall által 1947. június 5-én bejelentett európai újjáépítési program, mely Marshall-terv21 névvel vonult be a történelembe, már a gyakorlatban is alkalmazta Kennan ajánlásait. A containment sikerrel akadályozta meg a szovjetek további, nyugati irányú terjeszkedését, ám gyakorlatával maga is hozzájárult Európa megosztásának megszilárdulásához; így az Egyesült Államok részben a saját feltartóztatási polikat és kormányokat is felsorolta: Németország, Argentína, a Közel-Kelet, Jugoszlávia, Észak-Perzsia, Kína Törökország, Irán, Svájc, Portugália, Anglia. Az általa megadott területek földrajzi diverzitása is jól jelzi, hogy az USA milyen, korábban ismeretlen komplex kihívással szembesült; Kennan saját szavaival: „A probléma, hogy miként birkózzunk meg ezzel az erővel, kétségtelenül a legnagyobb feladat, mellyel diplomáciánk valaha szembekerült, s amellyel valószínűleg bármikor is szembe fog kerülni.” A téves analógiákat kerülendő azt is leszögezte: „A szovjet hatalom, ellentétben a hitleri Németországgal, sem nem sematikus, sem nem kalandvágyó. Nem kész tervekkel dolgozik, nem vállal szükségtelen kockázatokat. Ellenáll az értelem logikájának, és rendkívül fogékony az erő logikájára. Éppen ezért könnyen visszavonul - s gyakran így is tesz, ha erős ellenállással találkozik bármely ponton.” http://www.gwu.edu/~nsarchiv/coldwar/documents/episode-l/ken- nan.htm 21 Az újjáépítési program, mely 1948 és 1952 között mintegy 12,7 milliárd dollárt fordított Nyugat- és Dél-Európa országainak gazdasági újjáépítésére, valójában már a feltartóztatás politikai eszköze volt. Nyugat-Európában a terv célja a demokratikus rendszerek megerősítése és stabilizálása volt a szovjet szimpátiájú vagy befolyású, baloldali pártokkal és erőkkel szemben - ekkor legfőképp Olaszországban, Franciaországban és Görögországban. A részt vevő államok gazdaságát gyakorlatilag amerikanizálták, a legújabb és leghatékonyabb módszereket átadva és meghonosítva. 1951 -ben a részt vevő országok mindegyike meghaladta az 1938-as termelés szintjét, átlagban mintegy 35%-kal. A terv kelet-európai küldetése azonban egészen más jellegű volt. A gazdasági segítséget a Szovjetuniónak és a vasfüggöny mögött ragadt államok mindegyikének felajánlották, ám Washingtonban szinte biztosra vették, hogy a csatolt feltételek (így a kapitalista világba való gazdasági integráció) miatt Moszkva és a befolyása alatt álló kormányok ezt visszautasítják. Ezzel egyrészt direkt színvallásra kényszerítették a szovjeteket, illetve protégé kormányaikat; másrészt Európa keleti újjáépítésének megszervezését és terhét - Marshallék reményei szerint — a Szovjet76
