Szekér Nóra - Szeredi Pál (szerk.): MDF-tanulmányok - RETÖRKI könyvek 32. (Lakitelek, 2018)

Szekér Nóra: Elmúlt jövő. Az első lakiteleki találkozó 30 év távlatából

nem kis részben e baráti körre is alapozva kezdte meg egyre önállósuló politikáját, ami Aczéllal való konfrontálódásához vezetett. Kettőjük küzdelme a nemzeti gondolat és a hozzá kapcsolódó kör segítéséről is szólt.105 A kulturális miniszteri pozíciót még Aczél támogatottjaként kapta meg 1975- ben, a minisztersége alatt azonban már - ahogy arról korábban is szó volt - bizonyos szövetségesként e kör törekvéseinek a fő érdekérvényesítőjévé vált. „Pozsgay az életének egy korai és nagyon fontos szakaszában egyrészt pártbizottsági munkatársként, másrészt szerkesztőként és publicistaként sok mindent vállalt. Szerintem ő nemcsak Aczélnak, Kádárnak is a kiszemeltje volt. Ez a kettős elfogadottság adott neki egy biztos hátteret. Amikor Pozsgay miniszter lett, teljes bizonyossággal akkor derült ki számukra, hogy kezelhetetlenné válik, hogy egészen mást kezd el csinálni, mint amit kellene. Nem is hagyták sokáig. Elrakták a Hazafias Népfrontba, hogy ha már ilyen nemzeti, menjen a Népfrontba, ott keveset árthat. De ott megint csak ártott. Ott megint csak nem az ő szájuk íze szerint ment a dolog” - értékelte Pozsgay szerepét Bíró Zoltán. Politikai karakterével kapcsolatban pedig így fogalmazott: „Jó képességű ember volt, akiben fokról fokra tudatosodhatott, hogy hol nincs helye, és hol lenne a helye. Ehhez az is kellett, hogy a bátorságát is összeszedje, és meg is tegye azokat a lépéseket, amiket meg kell tenni. Eleinte óvatosan tette, aztán egyre radikálisabban. [...] Hamar ki is alakult körülötte egy baráti-támogatói kör: Csoóri, Bihari, Kosa, Nagy László és a többiek. Nem éppen rendszerhű társaság, de ezt tolerálták, mert a hatalmon levőkben mindig él a remény, hogy ezt majd a maga javára fordítja. Pozsgay pedig nagy taktikus volt, fontos volt neki, hogy a közvélemény elfogadja, és tett is érte. Tudatosan használta, hogy ő sokkal népszerűbb, mint az összes többi. Ez volt a fegyvere, ez lett a fegyvere, amikor már nagyon támadták. Tulajdonképpen onnantól csak azzal tudott élni, hogy

___________________________________________Szekér Nóra: Elmúlt jövő

105 Szekér Nóra: Leltárhiány. Demokráciakérdések a nyilvánosság előtt. In: Nagymihály- Szekér (szerk.) Forrásvidék, Antológia Kiadó, 2017, [253-283] 274.

47