Szekér Nóra - Szeredi Pál (szerk.): MDF-tanulmányok - RETÖRKI könyvek 32. (Lakitelek, 2018)
Szekér Nóra: Elmúlt jövő. Az első lakiteleki találkozó 30 év távlatából
katmondó esettanulmány is az aczéli kultúrpolitika (és a kádári állambiztonság) történetéről. A tanulmányt számos buktatót követően (Pl. a Forrás 1980. februári számából kiollózták, pengével kivágták...) a Beszélő-kör segítségével szamizdat formájában adták ki. Ez az epizód a jelen írás szempontjából azért is érdemel figyelmet, mert segít árnyalni azt „az önszerveződési stratégiát”, ami olyan különböző volt a két ellenzéki tábor esetében, hogy a „közös útra” épülő forgatókönyv nehezen lett volna járható. Az illegalitás vállalását mint a két tábor közötti vízválasztó tényezőt és a „demokratikus ellenzék” sajátját szokás említeni. Ha azonban közelről nézzük az eseményeket, nem egyedi eset Csoóri illegális területen való „bók- lászása”. Az 1979-es Túlpart című szamizdat interjúkötet 39 megkérdezettje közül jó páran a „népi” táborhoz tartoztak. Illyés Gyula Szellem és erőszak című művét - itthoni ellehetetlenítése után - illegálisan adták ki külföldön. Az emigrációs folyóiratokban a tiltások ellenére is rendre jelentek meg írások Csoóritól, Csurkától, Kiss Gy. Csabától és másoktól. Rendszeresek voltak a határon túliakhoz eljuttatott és tőlük továbbított illegális küldemények. Kosa Ferenc Béres Józsefről szóló Utolsó szó jogán című filmjét illegálisan forgatta. De gondoljunk a szamizdat formában megjelenő Bibó- kötet szerzőire, vagy a konspiráció szabályai szerint szerveződő monori találkozóra. Önmagában tehát az illegalitás nem jelentett feltétlenül elzárkózást, legalábbis ha az egyéni szinten merült fel. Közösségként, pontosabban a közösség megszervezésének és képviseletének igényével párosulva azonban már feltétlen elzárkózást jelentett. Az illegalitás tehát ebben az összefüggésben válik a két csoportosulás között kikristályosodási ponttá. És a Lakiteleki Találkozó ezt az igényt tűzte zászlajára: a közösség megszervezésének és képviseletének igényét. Ebből a szempontból érdekes a „ Társadalmi Szerződés ” és a Lakiteleki Találkozó vállalásának összevetése. A Beszélő programja (Solt Ottilia, Kis János és Kőszeg Ferenc szövegezése) - a Lakiteleki Találkozóhoz hasonlóan - nem hirdetett meg rendszerváltást, hanem 1987 realitásaiból kiindulva csupán egy szerkezetátalakítást. A „ Társadalmi Szerződés ” nem követelte a poMDF-tanú lmánvok_________________________________________________ 42
