Szekér Nóra - Szeredi Pál (szerk.): MDF-tanulmányok - RETÖRKI könyvek 32. (Lakitelek, 2018)

Kávássy János: Álomhatár. Adalékok a Magyar Demokrata Fóruml988-89-es külpolitikai elképzeléseihez és célkitűzéseihez

mazottakat. „Az új [a második világháború utáni - K. J.] Jugoszláviában a magyar nyelvű oktatás és közművelődés néhány évi fölfelé ívelés után törést szenvedett. Az ok a kommunista pártok Tájékoztató Irodájának Jugoszláviát elítélő 1948. évi nyilatkozata,32 majd az ezt követő szakítás az ország és az ún. szocialista államok között. A mintegy másfél-két évtizedes elszigeteltségben egyrészt az ott élő magyarság tudatának, nyelvi állapotának gyengülése, jugoszláv és más irányú tájékozódása következett be, másrészt - ezzel összefüggésben - egyes pozícionált értelmiségiek megteremtették az anyanemzettől eltávolító, önálló vajdasági magyar kultúra koncepcióját.”

A dokumentum szerint nyugati szomszédunk, Ausztria után Jugoszláviában volt a leginkább megfigyelhető, hogy a magyar kisebbség létszámában „a legnagyobb eróziót” szenvedte el: „Az okok a történelmi eseményekben s azok pszichés következményeiben az egész magyar nyelvterület alacsony természetes szaporulatában s magas önpusztításában, az igen elterjedt vegyes házasságban, a belső migráció, a külföldi munkavállalás néMDF-tanulmányok_________________________________________________

32 1 945 után még Rákosi Mátyás, „Sztálin legjobb magyar tanítványa” számára sem volt világos és egyértelmű, hogy az ekkor szovjetizálódó, új kelet-európai szatellitek Moszkva katonai-politikai-ideológiai erőterébe zárva mennyi potenciális önállósággal bírnak. 1948 előtt létezett a regionális föderalizmus gondolata; különböző, részben párhuzamos, részben integráns elképzelések igyekeztek a Balkán (Jugoszlávia-Bulgária-Albánia), valamint Ke- let-Európa (Magyarország-Románia-Csehszlovákia-Lengyelország), illetve e két térség államainak minél szélesebb körű, első lépésben gazdasági (vámunió), távlati célként politikai integrációját (föderális unióját) előmozdítani. 1948 januárjának végén azonban a Pravda hirtelen 'irányt mutatott’, jelezve, hogy a térség országainak bármely „kiagyalt föderáció vagy konföderáció” helyett inkább „függetlenségük és szuverenitásuk megvédése és megszilárdítása” a feladatuk természetesen a népi demokratikus erők összefogásával. Rákosi a helyzet alapvető megváltozását érzékelve ugyan gyorsan reagált, s 1948 februárjában - önmagától is elhatárolódva - Szuszlovtól (a Zsdanov mögött ekkor még második, ám annak 1948-as nyári halála után már első számú ideológustól) kért további iránymutatást.

232