Szekér Nóra - Szeredi Pál (szerk.): MDF-tanulmányok - RETÖRKI könyvek 32. (Lakitelek, 2018)

Házi Balázs - Nagymihály Zoltán: „Egymásban bíztunk eleitől fogva.” A határon túli magyarság sorskérdései a Magyar Demokrata Fórum politikai tevékenységében (1987-1990)

már itt és ekkor a különböző álláspontok a jelen tematika szempontjából is. Kissé leegyszerűsítve: azoké, akik a határon túli magyarok problémáiban elsősorban nemzeti sorskérdést, illetve akik egyéni jogsérelmeket láttak.

Életútja és munkássága alapján megkérdőjelezhetetlennek tűnt, hogy a határon túli magyarsággal foglalkozó előadást Csoóri Sándor készítse el.4 A szöveg opponense Kenedi János volt.5 Csoóri nyitó előadásában a Magyar- ország és Románia között kialakult „lélektani és politikai hadiállapot” fő okaként a trianoni neurózist jelölte meg. Magyarországnak most kell kihasználnia a nagyhatalmak körében tapasztalható viszonylag jó megítélését a határon túli magyarság érdekében. „Nekünk nem támadnunk kell, csak a világ nyilvánossága elé lépnünk a gondjainkkal és tényeinkkel. Azaz: demokratának lennünk.”6 Csoóri szerint amennyiben a fenti tényezők már nem lesznek jellemzők - „Magyarország gazdasági helyzete s a többé-kevésbé

_______________Házi Balázs-Nagvmihály Zoltán: „Egymásban bíztunk..,”

4 Csoóri Sándor: Eltemetetlen gondok a Dunatájon. In: A monori tanácskozás, 1985. június 14-16. I. Előadások és korreferátumok. Budapest, 1985, 24-34. Csoóri Sándor a ’80-as években már megkérdőjelezhetetlen tekintélynek számított az ellenzék köreiben elsősorban a határon túli magyarok helyzetének nyilvánosság előtti vállalása miatt. Nem sokkal monori felszólalása előtt ítélték egy évi szilenciumra a felvidéki magyarság kiszolgáltatottságát ország-világ elé táró Duray Miklós kötetéhez írt előszava miatt (Kapaszkodás a megmaradásért). Csoóri szólásának jogosságát nemcsak a hozzá közelállók ismerték el - mint Csurka István vagy Für Lajos —, de az opponens Kenedi János vagy a vitában hozzászóló Litván György is.

5 Az inkább a „demokratikus”, mint a „nemzeti” ellenzékhez sorolható értelmiségiek valamivel többen voltak Monoron, a határon túliak tematikáját ugyanakkor az elmúlt évtizedek során egyértelműen inkább az utóbbiak karolták fel. Ahogy a vita során ezt Litván György elismerte: a nemzeti kérdés jelentőségének felismerését „részben korábbi marxista neveltetésünknél és beidegződöttségünknél, részben a sokunknál még mélyebbre nyúló radikális-demokratikus gyökerezettségünknél fogva kissé lebecsültük”. Litván György felszólalása. In: A monori tanácskozás, 1985. június 14-16. II. A vita jegyzőkönyve. Budapest, 1986, [47—48] 47.

6 Csoóri: i. m. 1985, 57.

107