Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Halmy Kund: Tézisek az SZDSZ értékrendszerérői és magyar társadalmi jövőképéről
Tézisek az SZDSZ értékrendszerérői és magyar társadalmi jövőképéről ugyanis a rendiséget, s megszüntette az osztálytagozódást is, ahogyan azt a nyugati demokráciák is tették. Nincsenek sem urak, sem parasztok. Mire épülne hát az az úri Magyarország? S mi az ördög köze lenne ez utóbbinak az egyéni kezdeményezés szabadságán alapuló politikai demokráciához? Azok viszont, akik észrevették, s ha többnyire nem is mondták ki, örültek neki, hogy Magyarország a kommunizmus évei alatt alapjában véve homogén polgári társadalommá vált, úgy tűnik fel nekem, nem vették észre, hogy a kádárizmus évei alatt megszületett kurta-burzsoá (Kaparj kurta, neked is jut!) ugyancsak féloldalas: hiányzik a citoyen fele.” 81 (Vajda Mihály) „Valójában politikailag semleges, ’időtlen’ igazságtételt engedélyezett az AB, szemben Zétényi Zsolt korábbi elgondolásaival, amely szerint csak a múlt rendszer által nem üldözött, esetleg egyenesen pártolt súlyosabb bűnök váltak volna újra büntethetővé. Könnyen lehet, hogy az alkotmánybírák által most ’engedélyezett’ eljárások végeredménye nem ugyanaz lesz, amit az igazságtevők most - ’első ránézésre’ - gondolnak.”82 (Juhász Gábor) „Az 1970-ben megjelent tanulmányáról Heller ma - csupán a teljesítmény szempontjából mérlegelve - az írta: ’Családforma és kommunizmus című közös írásunkat akkor az újbaloldal egyik hazai krédójának tekintették.’ Benne - saját szavaival - üdvözölte az életformák forradalmát. A dolog erkölcsi oldalával nem foglalkozik: ’.. .újabban rájöttem, hogy az efféle szimpátiák vagy antipá- tiák inkább az ember kedélyével, mintsem politikai meggyőződésével függnek össze.’ Annak ismeretében, hogy tanulmányában a család visszafordíthatatlan megszűnését tartja szükségesnek, ez a kedélyállapotra való mai hivatkozás egy ilyen, minden emberi életet fundamentálisan érintő kérdésben talán még félelmetesebb, mint maga a cél volt. Tanulmánya látszólag nagyon elvi, nagyon elméleti alapvetés, de számomra - sajátos összhangban azzal, amit ma a kedély szerepéről írt - inkább a lélek legmélyén rejlő vágyról árulkodott. Arról a vágyról, hogy - ha kell, erőszakkal is, de - meg kellene váltani a világot. Filozófiailag minden úgy fest, mintha a szerzők mindig csak az eszmékből következetesen levezetett 81 82 Vajda Mihály: Megemésztetlen múlt. HVG, 1993. január 9. 64. o. Juhász Gábor: ítéletidő. HVG, 1993. október 23. 8. o. 69