Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Halmy Kund: Tézisek az SZDSZ értékrendszerérői és magyar társadalmi jövőképéről
Tézisek az SZDSZ értékrendszerérői és magyar társadalmi jövőképéről holdudvarában tanyázó, történelmileg esetleg káros szerepet játszó személyeket számon kérő szék elé állítani: abszurdum. Ezen abszurdum mögött pedig az van, hogy az elit (az új, H. K.) nem tud mit kezdeni az ölébe hullott hatalommal. És ahelyett, hogy ezt a hatalmat az emelkedés, a polgárosodás, a Nyugathoz való felzárkózás érdekében okos és hathatós intézkedésekkel, a várakozások felébresztése célzatával érvényesítené, pótcselekvésként, álcselekvésként odadobja koncnak azt az elitet, amelynek voltaképpen köszönheti a hatalmát. Történelmi értelemben véve ez még erkölcstelenségnek is nevezhető. [..JA nép sok mindent akar. Hangsúlyozom: a nép rosszabbik énje akarja ezt a fajta számonkérést, felelősségre vonást, megnevezést. [..JA cégéres gyilkosoknak persze ott a helyük a büntető törvényszéken. De nyilván nem róluk beszélünk. Inkább a lélektani, morális, történelmi értelembe vett felelősséget firtathatjuk. Érzésem szerint az ilyen szégyentábla csak az első lépés. Ókori szóhasználattal élve: ha összeírjuk a gyalázatosokat, azzal a céltáblát már fölállítottuk. Ha folytatódik ez a fajta kiúttalanság, perspektívátlanság, képtelenség a piacosításra, képtelenség a polgárosításra, a Nyugathoz való felzárkózásra, akkor a konc kiváltja a koncolást. És ez olyan út, amely nem bevisz Európába, nem előrevisz a 21. századba, hanem visszavisz Európától, és visszavisz az időben. ”28 A fenti idézet soronként közvetíti azt a politikai akaratot, mely - mint az utóbbi huszonhat évben kiderült - teljesen lehetetlenné tette a kommunizmus bűnöseinek számonkérését, részletes megnevezését és egységes társadalmi megítélését, amire pedig egy „újrakezdő”, önmagát újra felépíteni és újradefiniálni szándékozó országnak elengedhetetlenül szüksége lett volna. A rendszerváltozás úgynevezett félresik- lásának, elcsúszásának és az ország felemás hangulatának kialakulásában ennek döntő jelentősége volt. A fentiek szerint „áldozat és elkövető egymásba csúszó kategóriák”. Ennek az állításnak a félelmetes cinizmusa szinte a cinkosságnak felel meg. A történelem során egyetlen társadalom sem létezhetett a bűnös és az áldozat, a bűn és az ártatlanság határozott megkülönböztetése nélkül. Ennek ellenkezőjét csak az vetheti fel, aki a bűnösökkel fúj egy követ, aki védelmezni próbálja őket, takargatni a bűnöket, illetve elkenni a felelősséget. A kommunizmusnak eget verő, ép elméjű választópolgár számára világosan kirajzolódó bűnei voltak. Nemcsak a halálos ítéletek, agyonvereté- sek, deportálások, hanem a rendszer működtetése, a torz, természetellenes bürokrácia és az ésszerűtlen, pazarló, tolvajlásra épülő gazdasági rendszer 28 A bosszú méregfoga. Rangos Katalin interjúja Csepeli Györggyel. 168 óra, 1990. szeptember 11. 7. o. 47
