Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Halmy Kund: Tézisek az SZDSZ értékrendszerérői és magyar társadalmi jövőképéről
Tézisek az SZDSZ értékrendszeréről és magyar társadalmi jövőképéről létre. Ha nem, az anarchia, a káosz - és ne legyen illúzió - a fehérterror fog eluralkodni. ”23 A fehérterrorral való riogatás bizonyos társadalmi körök számára vészcsengő volt, innentől csak életben kellett tartani a jobboldali restaurációtól való félelmet, amit a liberális erők - finomítottan ugyan, de - tovább vittek. Amint alább olvasható: „Aki felelősöket keres, félő, hogy kollektív felelősségre bukkan. A felelősségre vonás bármiféle törvényi szabályozása csak kirakatpereket, kirakat-kilakoltatásokat tesz lehetővé - ezt Kónya, a jogász, pontosan tudja.24 Az efféle látványosságok pedig nem mederbe terelik, hanem gerjesztik az indulatokat. S ha az indulatok kitörnek, a régi rendszer kárvallottjai meg a mai helyzet kárvallottjai nem fogják a rózsadombi kádervillákra korlátozni magukat. ”25 A fenti idézet egyik kitétele sem igazolható. Miért találna kollektív felelősséget az, aki a diktatúra nyilvánvaló, személyi felelőseit keresi...? Ugyanakkor a szerző egyértelműen elutasítja a törvényi szabályozást (az egyetlen járható utat), ezzel együtt kirakatperek megjelenésétől fél (azzal fenyeget), de miért? Mi utalt erre? Az elszámoltatási kísérleteket csírájában elfojtották, lenullázták! Miközben Péter Gábor, az ÁVH egykori teljhatalmú ura, magyarság és emberiség elleni bűnök elkövetője a II. kerületi Bimbó úton járt-kelt, vádolat- lanul, kvázi ártatlanul 1993-ban bekövetkező haláláig...! Ráadásul Kőszeg már a „mai helyzet” kárvallottjairól is beszél, ösz- szemosva az Antall-kormány féléves (!) időszakát negyven év kommunista diktatúrájával, és ismételten fenyegető hangnemet üt meg. Ez komoly jeladás, egyben harci riadó volt a liberális táborban az igazságtétel elleni küzdelemben. Egyben a választások előtti kommunistaellenes retorika szöges ellentéte. Az SZDSZ vezetőinek tehát egyik legalapvetőbb érvelése a félelemmel kapcsolatos: alapélményként hangoztatták, ami gyakorlatilag a viták során zsarolópotenciálként jelentkezett. Az SZDSZ 1990 után hosszú ideig kimondottan az „ügynökök” problémakörével kívánt foglalkozni, ez alatt értve a BM III/III-as ügyosztályt, az SZT-tisztek körét és a besúgó (a valóban „ügynök”) hálózatot. Emellett 23 Grósz Károly a demokratikus ellenzék egyre terebélyesedő tevékenységéről a Kommunista Aktíva 1988. november 29-ei ülésén. 24 Dr. Kónya Imre ebben az időben az MDF frakcióvezetője volt. 25 Kőszeg Ferenc: Legyen Justitia - vesszen a világ! Beszélő, 1990. szeptember 1., 4. o. 45
