Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Dokumentumgyűjtemény kell az Európába való felzárkózáshoz - holott ők egy magasabb fejlettségi szintről indulnak, aránylag kis adósságterhekkel s hatalmas segélyinjekcióval Nyugatról mennyi időre lenne szükségünk nekünk, most nem is beszélve Lengyelországról vagy Romániáról, hogy „megérkezzünk” az áhított Európába. Még ha ez az újságíró túl is rajzolta a posztkommunista átmenet nehézségeit, annyi bizonyos, hogy gazdasági és társadalmi struktúránk átalakítása korszakos feladat, melynek társadalmi költségei rendkívül magasak. S éppenséggel, mivel az Európába vivő út hosszabbnak és rögösebbnek ígérkezik, mint azt a politikai arénában egymást túllicitáló politikusaink ígérték, a balkanizálódás veszélye jó ideig fennáll. A munkanélküliség s társadalmi egyenlőtlenség növekedéséből, a társadalom növekvő hányadának elszegényedésből fakadó, szinte megoldhatatlan problémákkal küszködő kormányzatok könnyen sodródnak gazdasági eredmények hiányában a nemzeti érzelmekre való hivatkozásra, ha túl nehéznek tűnik a gazdasági szerkezet átalakítása, szerkezetváltoztatás helyett a vezetőket cserélik le. Ha a gazdaság tovább hanyatlik, akkor napirendre kerülhet a múlt hibáit okozók felelősségre vonása, bűnbakok születnek, tűzesetek mögött szabotázst sejtenek, etnikai kisebbségek vagy szomszédos országok lesznek felelősek az ország bajaiért, így könnyen belekeveredhetünk a balkanizáció róka fogta csuka, csuka fogta róka csapdájába, ami áttörhetetlennek bizonyulhat: balkanizálódunk, mert nyomasztó gazdasági és társadalmi problémáink megoldhatatlansága miatt a társadalmi-gazdasági feszültségeket kormányzatok a nemzeti érzelmekre appellálva próbálják feloldani, a társadalmi elégedetlenséget csillapítani, de mert ily módon balkanizálódunk, ettől csak szorosabbra zárul körülöttünk az elmaradottság újratermelődésének az abroncsa. A jövőre nyíló ablak Szerencsére persze a történelemben nincsenek „vastörvények”. Marx Károly sok mindenben tévedhetett, egy dologban azonban biztos igaza volt: történelmünket magunk csináljuk. Bár a balkanizáció tendenciái rendkívüli erővel hatnak, legalábbis Közép-Európa nyugati sávjában, így mindenek előtt Csehszlovákiában, Magyar- országon és Szlovéniában, jó esetben Lengyelországban és Horvátországban a harc „etnikai” és „civil” között még nem dőlt el. Mint arra már egy korábbi, a lapban megjelent írásomban is utaltam, éppenséggel Európától való tetemes távolságunk miatt sikeres polgári fejlődés mind gazdasági, mind politikai értelemben reálisan akkor képzelhető el, ha a régión belül szorosabb együttműködés alakul ki, ha ellenállunk a balkanizáció nyomásának. A balkanizáció ellen ható ilyen közép-európai integráció, melyről Václav Havel többször beszélt, s melynek a fontosságát nemrég Antall József is kiemelte helsinki beszédében, talán nem elképzelhetetlen, hogy sok türelemmel kimunkálható. A napokban olvastam Buseknek, az osztrák tudományügyi miniszternek, konzervatív, néppárti politikusnak egy briliáns nyilatkozatát a Die Préssé ben. Busek saját 373
