Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Dokumentumok 1988-1990 Az SZDSZ-jelenség... éppen annyira ember, mint mi magunk - csak valamelyest egyenlő felek között lehet igazi ellentét. De az idegennek nem szabad felülkerekednie: nemcsak azért, mert ez nekünk kellemetlen, hanem azért sem, mert az idegen paradox jelenléte bennünket - akik nem a bűnben vagyunk részesek, hanem nemzetünkhöz tartozunk - ártatlanul tenne bűnössé, pontosabban: olyan bűnben részessé, amelyet meg sem értünk, amelyet csak ránk oktrojáltak. Az idegenek nyilván azt hiszik, hogy rájuk akarjuk erőltetni saját rendünket. Ez csak nagyon kevéssé igaz. Olyan rendet akarunk rájuk erőltetni, amelyet áttekinthetünk valamennyire, és amely meggyöngíti őket; nem gonoszságból akarjuk őket meggyöngíteni - csak szélesíteni akarjuk a vesztegzár miatt szükséges egészség- ügyi ütközőzónát annyira, hogy ne lehessen rajta átlátni. Ami láthatatlan, maradjon is az. Márpedig az idegen jószántából nem hajlandó erre, nem is fogja föl, hogy ezt kellene tennie, nem érti a dolgot, hiszen idegen. Ha végre sikerült létrehoznunk ezt az ütközőzónát, akkor azonnal le is kell tagadnunk, ez életszükséglet. Nemzetünk fiai tudják, hogy léteznek idegenek — ebben a helyzetben ez már nem teljesen igaz, mert ami nem látható, és nincs jelen, az alig létezik. De a nemzet tudatában ott kell maradnia a sötétség tudatának, ahonnan az idegen lesi: hogy erényei annál fényesebben tündököljenek. A nemzet ösztönző idegen jelenlétet fog érezni, hiszen az idegenek megléte adott lévén, ez elkerülhetetlen: de ez a jelenlét nem lesz valódi, mert a fénycsíkokkal darabokra szabdalt sötétség nem igazi sötétség. Azért kell rendet csinálnunk az idegenek között, hogy idegenségük paradoxiáját megszüntessük; az az idegen pedig, aki nem valódi idegen többé, és mégis távol tartjuk magunktól, az nincs; megsemmisítése jelképes csupán, ha kényelmetlen is, bizonyára nem túl veszélyes - bár az idegenek ismeretlen és érthetetlen szemszögéből ez talán másnak látszik, de erről amúgy sem tudhatunk -, igazság szerint nem vehetik zokon tőlünk. Osbünüket ártalmatlanná tettük, nem rendelkeznek többé a haraghoz szükséges szubsztanciával. De mindez titok kell, hogy maradjon. Az idegennek egyetlen valódi emberi tulajdonsága van: hogy ő is képes nacionalizmusra. Gyökértelen és lényegtudatlan emberek azt hiszik, hogy a nacionalizmusok kölcsönösen kizárják egymást. Az ostobák! A nacionalizmus az egyetlen igazi csereérték. A nacionalizmus az emberek közötti megértés egyetlen lehetősége - ahogyan a csörte az egyetlen alkalom, amikor a kardok találkozhatnak. Az internacionalista, tudjuk jól, olyan, mint az orgyilkos: kard nem kardhoz, hanem közvetlenül testhez ér: illetve szellemkard a semmihez. A kertkapuban megáll az Idegen: vállán batyu, kezében bot. A fák közül kiszűrődik az ebédlőben vacsorához gyújtott csillár fénye. Valaki föláll az asztaltól, az ablakhoz lép, kibámul, kezével ernyőzi szemét. Ki áll a kapuban? Bezárták egyáltalán azt a kaput? Hol az a nyavalyás kutya? Most bezzeg nem ugat. Mit keres itt az az alak? Azonnal hívd be a gyerekeket! Értelmes volt a jó levegőért ilyen elhagyatott környékre költözni? Sehol egy rendőr. Még mindig ott áll? Menjen már ki 366
