Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Dokumentumgyűjtemény Túl sokfelé húznak. Mindenekelőtt nekik maguknak kell tisztázni egymással, mit és hogyan akarnak.” Hát, ami azt illeti, mi, magyarországi zsidók szintén módfelett megosztottak vagyunk, sokfelé húzunk és csak az antiszemiták szemében vagyunk egységesek. A magukat magyar nemzetiségűnek tekintő vallásos zsidók, neológok, ortodoxok, a magamfajta kettős identitású tréflifalók, a cionizmus különböző kibékíthetetlen irányzatainak képviselői stb. a belátható jövőben nem fogják tisztázni egymással, hogy „mit és hogyan akarnak”, nem fogják egységesen definiálni a zsidóság fogalmát, nem fognak egyetérteni abban, hogy kell-e egyáltalán a zsidóknak külön képviselet a parlamentben. Nem adunk rá lehetőséget, hogy kiszúrják közülünk a zsidót, aki egyszerre képviseli, mondjuk, a főrabbit és Rózsa T. Endrét, aki úgy vélekedik, hogy „a magyar zsidóság elgyávult vezetői 40 évvel ezelőtt újra visszahúzódtak a hitfelekezet elméletének lealacsonyító álláspontjához”. {Magyar Nemzet) A „mi” mindig másképp húz szét, mint az „ők”. Mi széthúzunk, mert mi egy ilyen tragikus, sorscsapásos nemzet vagyunk. Ok széthúznak, mert komolytalanok, éretlenek, és maguk se tudják, mit akarnak. A megosztottság önmagában nem tragikus és nem komikus, hanem minden kisebbség és többség normális állapota. Ebből következően az autentikus kisebbségi képviselet is csak tagolt lehet. Egy kisebbségi képviselő - nem képviselő. Még akkor sem, ha a képviselt kisebbség maga választja, mert ettől még a kisebbségen belüli kisebbségek névtelenek és kiszolgáltatottak maradnak. S ha valaki arra gondol (bár egy demokrata nem gondol erre), hogy a kisebbség kisebbsége már olyan kicsi, hogy el lehet tőle tekinteni, azt emlékeztetném arra, hogy például a román (beás) anyanyelvű cigányok a magyarországi cigányságnak ugyan egytizedét sem adják, de a lélekszámúk több mint kétszerese a külön képviseletre teljes joggal igényt tartó román nemzetiségének. Egyébként is életveszélyes, ha eltekintünk a kisebbségek politikai megosztottságától, illetve a képviseleti rendszerben eltüntetjük azt. Ezzel feltételezzük - hamisan - a kisebbségek véleményközösségét, ami alapja lehet a kisebbségek kollektív meg-, illetve elítélésének, netántán megbüntetésének. Hogy az erre való hajlandóság nem veszett ki a köztudatból, azt ékesen bizonyítja a Beszélő 13. számában megjelent levél, amelyben a Herman Ottó Társaság „magyar nemzetiségvédői” „szélsőségesen ellenséges, volksbundista szellemű, békebontó” írásnak minősítik egy német polgártársunk levelét, aki a kollektív büntetés áldozatául esett, kitelepített svábok rehabilitálását szorgalmazta. A szenvedélyes „nemzetiségvédők” újra(?) etnikai alapokra állítanák a felelősségvállalás, a jóvátétel és a „bocsánatkérés” intézményét. Nemzetiségek országos listája A kisebbségek autentikus képviseletét nem lehet néhány képviselői hellyel elintézni. És különösképpen nem lehet elintézni úgy, ahogy erről a két nagy párt megállapodása 345
