Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Dokumentumok 1990-től Az SZDSZ-jelenség... Beszélő: És a többi vállalat? G. B.: Meg kell osztani az állami vagyont a központ (az AVÜ és kivételes esetben más kormányszervek), a helyi önkormányzatok és az intézményi önkormányzatok - különösen a társadalombiztosítási kasszák - között. A különféle önkormányzatok kezdeményezhessék maguk is a privatizációt, ne csak a bevételből részesedjenek! Azonban a döntő befolyást a magánkézbe adás kezdeményezésében maguknak a vállalatoknak és a pénzintézeteknek szánjuk. Beszélő: Ne haragudj, de ez nem más, mint a rettegett,, spontán privatizáció”! Ez ellen nemcsak a kormánykoalíció, hanem sok szabad demokrata is berzenkedik! A hatalomátmentés miatt, a komszocosok megerősödése miatt aggódnak... G. B.: Tekintsünk el egy pillanatra ettől a politikai vetülettől, és folytassuk megkezdett gondolatmenetünket. A kormányzatot bíráljuk, mert volna vevő az állami vagyonra, de a privatizációs kínálat elmarad a kereslet mögött. Mármost hogyan növeljük a privatizációs kínálatot (azaz: hogyan érjük el, hogy minél több céget hajlandók is legyenek eladni, és műszakilag, szervezetileg és a piaci értékelés szempontjából elő is készítsék az eladásra)? Kire bízzuk ezt az óriási feladatot: az államra vagy a menedzserekre? Más választási lehetőség nincs Magyarországon. Adódna még a harmadik is, az, hogy speciális magáncégekre bízzuk a magánkézbe adást (ahogy Tardos Márton szokta mondani: „privatizáljuk a privatizációt”), csakhogy ilyen tőkeerős magáncégek nincsenek minálunk. Bízzuk tehát az államra, amely csaknem megszűnt a politikai földindulás miatt, de aztán annyira feltámadt, hogy hovatovább az egész közigazgatásra is, a gazdaságra is rátelepszik? Az Állami Vagyonügynökségre, amely arra hivatkozik, hogy hisz gyorsítaná ő a privatizációt, csak nincs elég embere? (Először volt húsz, aztán hetven, most, hajói tudom, kétszáz.) Egy ilyen, a gyors privatizáció érdekében végrehajtott előzetes szuperállamosítás több ezer fős bürokráciát igényelne, és mi nem szeretnénk, hogy ez legyen a gyors privatizáció ára. Programunkat államellenes szemlélet lengi be, mert attól tartunk, hogy az állam nem akar és nem is tud megszabadulni a hatalmas vagyonától. Beszélő: Akkor milyen szerepet szántok a vagyonügynökségnek? G. B.: Az említetteken kívül (a legfeljebb száz vállalat felügyelete, tanácsadói céglista vezetése) vétójogot adnánk neki, őrködjön az állami vagyonvédelmi követelmények betartása felett. Hogy ne történjenek kirívó ocsmányságok. De az ÁVÜ csak hatóság volna, nem pedig tulajdonos, mint most, ha egy vállalatot privatizálásra jelölnek ki. Koncepciónk középpontjában a vállalati öntulajdonlás áll, azzal a megkötéssel, hogy - amint a program készülő részletesebb változatában írjuk - a nagyvállalatokat záros határidőn belül kötelezni kell a vagyon nagyobbik részének privatizálására. Beszélő: Intézményi tulajdonlás és menedzseri bonyolítás. Ez - párttörténeti- esen kifejezve - elmozdulást jelent az SZDSZ ’89-es programjától, a kék könyvtől visszafelé, ennek első változata, a „fehér füzet” felé. Akkor a szabad demokrata 342
