Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Dokumentumok 1990-től Az SZDSZ-jelenség... Harmadszor, a választások óta erősen romlott az MDF nemzetközi megítélése. Igaz, némely fórumos nyilatkozat az SZDSZ rovására írja az MDF kedvezőtlen nyugati sajtóját. Nem hiszem azonban, hogy az efféle vádakat egy percnél tovább komolyan lehetne venni. Az SZDSZ erős párt, de nem annyira, hogy dróton rángathatná a világsajtót. Különben is, sajnos az újságírók nincsenek egyedül. Tudvalévő, hogy budapesti diplomáciai körök és nyugati kormánykörök is aggodalommal néznek az MDF-kisgazda-kereszténydemokrata kormányzás elébe. S a nyugtalanság rövid idő alatt elérte a pénzvilágot: a választások óta érezhetően akadozik a rövid lejáratú hitelek beáramlása, és arról is vannak hírek, hogy külföldi befektetők sietve vonják ki pénzüket a Nemzeti Bankból. Végül, rosszkedv és aggodalom lett úrrá a hazai közvéleményen. Ünnepnek kellene lennie, de nem volt ünnep egy pillanatig sem. Ehelyett majd’ mindenki azt kérdezi, mi lesz itt még, ha megtörténhetett, ami a választások két fordulója között történt. Márpedig félelemből nem lehet demokráciát, nem lehet országot építeni. Ha a kormány nem tud függetlenedni a kormánypártok hordószónokaitól, ha az államgépezet szétesik, ha az üzleti és politikai világ Magyarországba vetett bizalma nem áll helyre, ha nem oszlik el a magyar társadalmat fogságában tartó félelem, akkor hamarosan csőd lesz rendezett fejlődés helyett. Véleményem szerint ez az MDF igazi gondja, nem a kétharmados szabály. Ezért kellett a szabad demokratákkal tárgyalni. A helyzet kulcsa ugyanis az MDF és az SZDSZ viszonya. Az MDF-ben mindig is jelen volt az az áramlat, amely úgy képzelte el a pártállami rendszer utáni rendet, hogy az SZDSZ-t felmorzsolják, és a Fórum gyakorlatilag egyedül marad a színen („Nincs szükség álliberális pártocskákra” - hallhattuk Csurka Istvántól már tavaly augusztus 20-án). Ez a hang megerősödött a népszavazás előtti hetekben, majd, miután kudarcot vallott az MDF bojkottfelhívása, valamelyest alábbhagyott. A képviselő-választási kampány idején azonban teljesen eluralta a Fórum politikáját; az utolsó két hétben az SZDSZ elleni totális uszítássá fajult. Vegyük azonban észre: a választásokat az MDF egésze megnyerte, de az SZDSZ felőrlésére játszó szárnya elvesztette. A szabad demokraták, a mandátumok csaknem egynegyedével, a második legerősebb pártként kerültek be a parlamentbe. Egyma- gunk jóval erősebbek vagyunk, mint a Fórum koalíciós partnerei együttvéve. Tovább folytatni az SZDSZ kiszorításával való próbálkozást, azzal a veszéllyel járna, hogy a választásokon győztes párt a kormányzáson mindent elveszíthet. Mert a kormány ki lenne szolgáltatva a kormánypártok demagógjainak, ha nem számíthatna a legnagyobb ellenzéki párt felelős magatartására. Mert a jó igazgatási szakemberek nem térnek vissza az államapparátusba, ha az MDF-kormány nem válik el világosan a Magyar Fórum-stílusú uszítástól, amelyben SZDSZ, szakértelem, nemzetközi pénzügyek, világsajtó, zsidóság és bolsevizmus egymás szinonimái. Mert a közvélemény félelmek rabja marad, amíg a több mint egymillió választópolgárnak - az SZDSZ híveinek - úgy kell éreznie, hogy kitaszíttathatnak a nemzetből. Mert
