Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Dokumentumok 1990-től Az SZDSZ-jelenség... BALÁS ISTVÁN: Az utóbbi értékeléssel teljes mértékben egyetértenék, ha biztos lehetnék benne, hogy kiderül: kik voltak az ügynökök. A Demokrata Fórum képviselőcsoportjában részletes vitát folytattunk erről a kérdésről. A túlnyomó többségnek az volt a véleménye, hogy az SZDSZ által fölvetett téma, amely megegyezik a mi Justitia-tervünk első pontjának egy kis szeletével - tehát egyes személyek konkrét politikai felelősségének vizsgálata - egybevág a mi céljainkkal. Az aggály döntően az, hogy lehetséges-e egy-két nap alatt ezt tisztázni. Nyilvánvalóan nemleges a válasz. Ha viszont nemleges, akkor ezt a törvényt nem lehet egy-két napon belül napirendre tűzni, hanem harminc napon túl kell tárgyalni. Addig lesz idő adatokat kutatni, utánajárni a hozzáférhetőségnek, és főleg: nyugodtan el lehet végezni azt a vizsgálatot, amelyből következtetni lehet az adatok hitelességére vagy hitelt nem érdemlőségére. Ezt nem lehet egy-két nap alatt megcsinálni.- De azt azért ne felejtsük el, hogy nemcsak egy lista van - illetve lista egy sincs, hanem van egy kartotékrendszer, ahol nevek százai vagy ezrei vannak föltüntetve —, de van ezerhatszáz olyan név, amely minden kétséget kizáróan hiteles. Hiszen ők alkalmazottak voltak, havi járandóságot kaptak: ők ezek a bizonyos „szigorúan titkos” tisztek. Ezt például miért nem lehet nyilvánosságra hozni? Mondjuk, azok esetében, akik valamilyen közszolgálatra jelöltetik magukat, vagy ilyen funkciót vállalnak. B. I.: Ha csak erre szűkül le a kérdés, hogy a hivatalos operatív tisztek, volt politikai rendőrök nevének nyilvánosságra hozatala esetében mi az állásfoglalás, akkor azt a kérdést kell föltenni, hogy egyáltalán van-e szükség a jövőben politikai rendőrségre, illetve egyáltalán van-e szükség ilyen operatív rendőri munkára. Ha az SZDSZ meggyőz minket arról, hogy egy állam fölépítésében abszolút nincs szükség titkosrendőrségre - és hogy ebben Magyarország az egyedüli a világon -, akkor szó lehet a hivatásos állomány listájának nyilvánosságra hozataláról. De ez még további vizsgálódást igényel. Úgy gondolom, elkapkodott lenne ebben ma akár pozitív, akár negatív választ adnom. Én sem vagyok pontosan meggyőződve, hogy mi lenne a helyes. „Szigorúan titkos tisztek”- Szerintem a két szélső eseten kívül van egy harmadik is. Az tudniillik, hogy nem biztos, hogy a teljes listát nyilvánosságra kell hozni. De azt elég sokan abszurdumnak tartanák, hogy ha valakiről, aki most például országgyűlési képviselő, polgármesterjelölt vagy bármilyen közfunkciót visel, kiderülne: valaha „szigorúan titkos” tiszt volt. B. I.: Magyarul, szűkítsük tovább még ezt a listát is. Benne vagyok, hogy ilyen irányban beszélgessünk tovább.- Úgy tudom, ez volt a lényege az SZDSZ törvényjavaslatának is. Tehát nem a teljes nyilvánosságra hozatalt szorgalmazta, hanem azt, hogy a közfunkciók esetében szükséges valamifajta nyilvánosság. B. I.: Én úgy gondolom, hogy csak egy dolog tisztázható: hogy valakinek a neve szerepel-e valamelyik listán. 286