Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Dokumentumgyűjtemény és a hamis, nem a jó és a rossz, nem a helyes és a helytelen között választ, csupán a „más”-t választja. De onnan nézve az elhagyott közösség a „más”: egyetlen etnikum nézőpontja sem kitüntetett Ez a különbség messzemenő következményekkel jár. Tegyük fel, hogy az állam egyenlőtlenül osztja el a politikai úton megszerezhető előnyöket s a politikai úton kiküszöbölhető hátrányokat két (vagy több) vallási közösség között. Ilyen helyzetben a hátrányosan megkülönböztetett vallási közösség tagjai elfogadhatatlan választás elé kényszerülnek. Vagy megtagadják a (szilárd meggyőződésük szerint) helyes és igaz hitet, hogy ők is hozzájussanak az állam által osztogatott előnyökhöz, s akkor elvesztik az esélyt, hogy az e világi életben komoly, tisztességes embernek minősüljenek, s talán annak esélyét is, hogy a túl- világi életben részük legyen az üdvözülésből. Vagy kitartanak az igaznak vallott hit mellett, s akkor méltánytalan hátrányokat kell elszenvedniük. Ezen nem segít, hogy a magánéletben esetleg minden vallás gyakorlása egyformán szabad. A vallási tolerancia természetesen jobb a vallásüldözésnél, de nem kárpótol a politikai diszkriminációért. Csakis az állam és az egyházak elválasztása, az állam vallási semlegessége biztosíthatja minden polgár számára, hogy mindenki mással egyenlő bánásmódban részesüljön. Most viszont képzeljük el, hogy az állam nyelvi-etnikai közösségek között osztja szét egyenlőtlenül a politikai előnyöket és hátrányokat. Ez az elrendezés a kisebbségek tagjait nem állítja olyan dilemma elé, mint a vallás szerinti megkülönböztetés. Ha hátrányaikon könnyíteni akarnak, és hozzá kívánnak jutni a megszerezhető előnyökhöz, nyugodtan átmehetnek a kedvezményezett helyzetű közösségbe: mint láttuk, nem a hamisat választják az igazzal, nem a rosszat a jóval, nem a helytelent a helyessel szemben. Csupán három feltételnek kell teljesülnie. Először, a megkülönböztetésnek ésszerű célja kell legyen, s a szükségesnél nagyobb előnyöket és hátrányokat nem teremthet (Ilyen ésszerű cél, mondhatnánk Eötvössel, hogy az államnak legyen hivatalos nyelve, s az lehetőleg essen egybe azzal az élő nyelvvel, melyet területén a legtöbben beszélik.) Másodszor, az asszimiláció útjai nyitva kell álljanak a többséghez csatlakozni szándékozók előtt. Harmadszor, a megkülönböztetés nem terjedhet ki a magánszférára: ott mindenkinek egyformán szabadon kell gyakorolnia nyelvét és ápolnia anyanyelvi kultúráját, ha azt választja az átállás helyett. Belátható, hogyan gondolhatták a liberális nacionalisták, hogy ameddig az állam nem avatkozik be „a magánélet viszonyaiba”, és az asszimilációt sem kényszerrel nem ösztönzi, sem kényszerrel nem akadályozza meg, addig az államnemzetnek adott politikai előnyök nem sértik a szabadság és egyenlőség elveit Ilyen körülmények között a politikai kiváltságok nem lehetnek tartósak. Bármi legyen az előnyök és hátrányok kezdeti elosztása, az egyének szabad választásai viszonylag rövid időn belül olyan eloszláshoz vezetnek át, melyet mindenki önként elfogad, mint a maga számára legjobbat. Amiből mellesleg az is következik, hogy kellő türelem és befogadókészség esetén a nemzetállam idővel valóban egyetlen nemzet államává lesz, 277
