Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Halmy Kund: Tézisek az SZDSZ értékrendszerérői és magyar társadalmi jövőképéről
Halmy Kund Az SZDSZ-jelenség A nyolcvanas évek elejének lengyel eseményei, a szükségállapot bevezetése a magyarországi hatalmat is megijesztették, a gazdaság lassulása, a hitelfelvételek megindulása mellett a pártvezetés megmerevedése, a keményebb hangvétel lett jellemzőbb. Míg 1982-ben a technokratává váló gazdasági vezetés meggyőzte Kádárt a Nemzetközi Valutaalaphoz való csatlakozás szükségességéről, addig más frontokon változatlanság volt, például a kultúra területén a KB-titkár (a legfőbb tényező) ismét Aczél György lett, ami a fiatalítás és a változások ellen szólt. A „barátságos öreg” folyamatos jelenléte csak a felszínen jelentett plurálisabb kulturális életet, az elvhüség az összes lényeges kulturális és társadalmi pozícióban megkérdőjelezhetetlen volt. 1982 talán az utolsó brezsnyevi év Magyarországon, mely során a politikai felállás változatlan volt, és mikor a reménykedést egy jobb világ iránt még nem sok minden táplálta.5 Ebben az évben halt meg Leonyid Brezsnyev, akit követően szintén a visszahúzó erőt képviselő Andropov és Csernyenko pártfőtitkárok rövid regnálása következett. 1984-ben Magyarországon nyilvánvalóvá vált, hogy a gazdaság végképp lejtmenetre került, ezt a január 1-jét követő, lakosságot is érintő drasztikus áremelések egyértelműen jelezték. A kádári „dogmapolitika”, az életszínvonal relatíve magas szinten tartása, melyre az MSZMP a tömegbázisát és végső soron (a szovjet megszálláson túl) a hatalmát építette, kezdett kudarcot vallani. Ez megkongatta a rendszer felett a vészharangot még Gorbacsov érkezése előtt. Kádár titkon mindvégig 1956 megismétlődésének lehetőségétől tartott, ezt a nadrágszíj-taktikának köszönhetően, az élhető, „fogyasztható” Magyarország megteremtésével tudta elkerülni, megakadályozni. 1985-től, Gorbacsov érkezésétől kezdve a tendencia megállíthatatlan volt. Hónapról hónapra érkeztek a hírek, melyek megerősítették a hazai ellenzéki csoportokban azt az érzést, hogy a szocialista rendszer egyszer meg fog semmisülni, bármilyen hihetetlennek is tűnt ez korábban. A júniusi monori találkozó már a változások konkrét megindulását vetítette előre, melyen a „demokratikus ellenzék” (az ún. „urbánus” ellenzékiek, melyhez az SZDSZ-t alapítók is tartoztak) és a népi tábor („népi-nemzeti”) még egységesen, egymást követő felszólalásokkal tudott fellépni, és amely konspirativ szervezkedést követően jött létre. (A résztvevők - mások mellett - 1986-ban aláírásukkal levélben követelték a Tiszatáj című folyóirat újraindítását.) 5 Ld. még: Halmy Kund: Cenzúra? Az MSZMP KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztályának (TKKO) működése, 1982. Lakitelek, Antológia, 2015 26
