Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Dokumentumok 1990-től Az SZDSZ-jelenség... de a vélemények szélsőségesen megoszlanak) ezekben az években bomlik föl, Zsuzsa a hetvenes évek közepén-végén (már nem emlékszem pontosan) Párizsba távozik. János itt áll egy fillér nélkül, ellenségnek nyilvánítva - ami azért hetvenháromban nem volt vicc szakmájától eltiltva, egy kiadhatatlan elméleti mű társszerzőjeként. A Lukács-kör - talán nemzedéki és egyéb mellékes okoktól sem függetlenül - kettészakad, a Kis János számára roppantul fontos Márkus mindenféle okokból a másik oldalra kerül. Mit kezd egy ilyen helyzetben egy Kis János? Még többet dolgozik Ekkor kezdődik kényszerű műfordítói karrierje („gályapadból laboratórium”). Kis János Rousseau, Fichte, Kant, Voltaire és még tucatnyi szerző kiváló magyar fordítója, aki nagyon jelentős szolgálatokat tett evvel a magyar műveltségnek. Kis Jánost minden héten kétszer meg lehet találni az Akadémiai Könyvtárban, ahol fordításaihoz és saját munkaihoz készít pedáns gyöngybetűivel jegyzeteket. (Kis János mindig, beszélgetés közben is jegyzetel. Ez sokaknak az idegeire megy. Láttam rutinos, nagyszájú politikust, aki emiatt belesült a mondókájába, igaz, rá is fért.) Az Akadémiai Könyvtár egykori dohányzója, ahol Kis János és Bence György is megtalálható, komoly társadalmi középponttá válik. (A szomszédos Országgyűlési Könyvtár büféjében Szabó Miklós udvartartása található.) Ebben az időben lesz Kis János az, aki két évvel ezelőttig volt földalatti híresség, szürke eminenciás, eszköz- telen erőközpont. Bencével együtt jelképei lesznek az értelmes, gondolatgazdag, megfontolt ellenállásnak a kommunista rendszerrel szemben. Ebben az időben lesz baráti körük fontos alakja Kenedi János - aki erről nagyon szépen ír Hülyeségem története c. lírai esszéjében. Az aranyfürtű, bohém Kenedi, minden magyar író és hírlapíró cimborája, ellensége, cinkosa, fegyverhordozója, aki mint a híres Rejtő-hős, titkos helyek tudója, antikváriumok habitüéje, kultúrába szerelmes mindenolvasó és godard-i/resnais-i csavargó, Bibó, Szabó Zoltán, ’56 és a kávéházak világát mutatja meg Kis Jánosnak, olyan magyar értelmiséget, amely fütyül a teoretikus baloldal eszmefinomságaira, de becsüli a bátorságot, vagy ha tetszik, a vagányságot. Egy másik nem marxista irodalmár, Kőszeg Ferenc szintén morális nagyrabecsülésből közeledik. De Budapest ekkoriban pezseg. Az avantgarde (így kell írni!) virágzik, a Haraszti-por fölrázza a fiatalságot, nyugati fordításokon keresztül terjed az orosz szamizdat, eretnek szociológiai és közgazdasági gépiratok terjednek, 1968 élménye és stílusa az MSZMP számára érthetetlenül (hisz az elvtársak már tudják, hogy a szocializmus marhaság) divatba hozza a baloldal rebellis szókincsét- mondja is a fölfelé mobilis Pozsgay ekkoriban, hogy a baloldal a veszélyesebb, mert „a mi fegyvereinkkel támad”!... a néhány publikált cikkel rendelkező Bence és Kis a hivatalos értékrend ellenére hallatlan tekintélyt szerez, holott mást alig tesznek, mint beszélgetnek. Bence félelmetesen kövér naptárában gyűlnek a címek és telefonszámok százai (ennyi címet csak Lezsák Sándor noteszában láttam évekkel később). 244
