Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Dokumentumgyűjtemény a „revizionista” áramlatokkal ismertette meg tanítványait, akik közül sokan váltak az államszocialista rendszer politikai ellenfeleivé és fontos közszereplőkké. Itt néhány kurta megállapítást kell tennem a marxizmus természetéről ahhoz, hogy Kis János nemzedékének lázadását megmagyarázhassam. 3. A marxista szocializmus szellemi karaktere. Művelt emberek még tudják, hogy a marxizmus nem volt és ma sem pusztán a lenini változat, amely a totális kommunista diktatúra hivatalos világnézete lett. Először is emellett létezett a szociáldemokrácia marxizmusa (elevenen kb. a hatvanas évekig), a független baloldal marxizmusa (Korsch, Pannekoek), a trockista elmélet (amely történetileg nem jelentéktelen), a marxizálók (Sartre, Merleau-Ponty, a Frankfurti Iskola, a tudásszociológia). Sőt, a kommunista mozgalomhoz közel álló Lukács és Bloch nagy életműveket hozott létre (bár persze kiközösítették őket), és jelentős hatással volt a marxizmus sok tudományágra (Wallon, Vigotszkij, Lurija, Reich a pszichológiában, Bahtyin az irodalomtudományban, Joan Robinson és iskolája a közgazdaságtanban, Finley, Vernant, Carr, Hill, Thomson a történettudományban stb.). A marxizmus a XX. század első felének domináns szellemi irányzata volt ott is, ahol erre nem biztattak senkit nyomatékosan az erőszakszervezetek. Ez volt a XIX. századi liberalizmus kudarcára, az első világháborút követő mély erkölcsi és civilizációs válságra adott legsúlyosabb válasz. A marxizmus egyszerre filozófia és empirikus társadalomtudomány (indukciós elmélet). Mivel Marx szerint mindennek, ami értelemmel rendelkezik, a forrása a kreatív emberi tevékenység, a marxizmus hajlamos a fogalmakat társadalmi eredetükre lebontva elemezni (és ebben a mai társadalomelmélet minden fontos irányzata követi - sajnos). Mint mindig, a marxizmus esetében is kritika - itt a liberális kapitalizmus kritikája - az üdvterv alapja. Mivel azonban a kritika helytállóságának vannak tudományos ismérvei, a marxizmuson belül az obskurantizmus - pl. a sztálini elvakultság - lehetőségei korlátozottak. A marxista kritikai analízis módszerével a létező vagy reálszocializmus valósága is ízekre szedhető, sőt históriailag eleinte épp ez volt jellemző. Von Mises és Hayek a szocialista elméletet bírálta, más liberálisok és konzervatívok történelmet írtak, de a szocializmus társadalomelméleti bírálata sokáig, szinte máig, szocialista műfaj maradt, amelynek első jelentős képviselője nem más, mint a leninista Lev Trockij. Az elárult forradalom saint-justi keserűsége földalatti erecskéken keresztül megihlette 1956 és 1968 politikai retorikáját. A marxizmus erkölcsi univerzalizmusa, szekuláris-kritikai jellege eszközt adott a belső kritika kezébe. Az államszocializmus bírálói kezdetben mindenütt szocialisták voltak. (Krausz Tamás - BAL - azt nyilatkozta valamelyik hírlapban, hogy mindenki tagadja ’56 baloldali pátoszát manapság. Azt csak a hülyék teszik, Krausz, mi konzervatívok nem.) 4. A Komintern-arisztokrácia osztályárulói. A húszas-harmincas évek nagy kommunista mozgalmai Közép-Európában (Németországban, Lengyelországban, Csehországban, Ausztriában) megteremtették a hivatásos forradalmár értelmiségi 241
