Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Dokumentumok 1990-től Az SZDSZ-jelenség... értelemszerűen csatlakozva, hozzátenném: embert akarok. Szinte akármilyent akár, butát is, csúfot is, mindegy, mert úgyis az van, ami van - csak ne legyen központosítva. Ha lehet, legyen, úgymond, Isten teremtménye.” Esterházynak igaza van (bár nálunk szerintem a legtöbb politikus nem világnézettel van tömve, hanem fürészporral), sőt, amit mond, az a szabadelvű demokráciákban megszokott norma. Nyugaton nem képzelik, hogy a politika személytelen lehet. A totális diktatúra kedvelőinek hieratikus (szentséget negélyező) modora követeli meg, hogy a közösség vezetői Nagy Sziklaarcokként jelenjenek meg az alattvalók előtt. A modern szabadelvű demokráciák nyilvánosan elismerik azt az amúgy is meglehetősen közismert tényt, hogy az ember esendő. Ezért persze egyben sokkal érdekesebb is, mint a Nagy Kormányos, a Haza Atyja, a Köz Lelkiösmeretes Szolgája és a többi elemi iskolás általánosság. Az embereknek személyiségük és karakterük van, de ezt nálunk egyébként sem szokás bevallani. Egy országban, ahol pl. Kossuthnak sincs megbízható tudományos életrajza (Angliában évente több Churchill-életrajz jelenik meg), ezen nem lehet csodálkozni. Nemcsak a politikai intézmények óvakodnak bevallani késedelmeskedésük oka gyanánt azt, hogy vezetőjük sedre, ugribugri, fölületes félnadrág, hanem a közönség is viszolyog a személyességtől, amit persze a pluralizmust gyűlölő publicisztika („személyeskednek a honatyák!...”) csak fölerősít. A cikk, amelyet most írok, Nyugaton már négy-öt évvel ezelőtt megjelent volna Kis Jánosról. Az egykori demokratikus ellenzék ismertebb tagjainak az arcképe csak nyugati újságokból ismeretes, mai ellenfeleink pedig az ÁVO régi kliséit hajtogatják a „kemény magról” és a többiről. Más politikai csoportok sem állnak evvel jobban. Ki tudja, hogy teszem azt Szűrös Mátyás, ez az állítólag híres ember, kicsoda és mit képvisel? Közszereplők, akik írni is szoktak - mint Nyugaton minden jelentős politikus, pláne ellenzéki korszakaiban éppoly ismeretlenek, pedig írásaikból sok mindent lehetne rekonstruálnia annak, aki érdeklődik. De az intézményes nyilvánosság közömbös, miközben információhiányról panaszkodik. Pedig csak kutakodni kellene. Egy barátság története Mivel barátomról fogok írni most, az olvasónak joga van tudni ahhoz, hogy mit is tartson Kis János-portrémról, hogy mi is a viszony kettőnk között - hiszen ez rávilágíthat elfogultságaimra, amelyeket az olvasó magában kijavíthat. Kis Jánost 1973 óta ismerem, öt évvel azelőtt találkoztunk, hogy áttelepültem volna Kolozsvárról. Ottani mély elszigeteltségemből próbáltam volt kitörni - szinte az utcáról, minden beajánlás nélkül kerestem föl pesti filozófusokat, ebből sok barátság született. Helyzetem új ismerőseim körében nem volt egyszerű. Nem azért, mert vidéki fiú voltam a távoli Erdélyből, hanem azért, mert - bár a szüleim nekem is baloldali emberek voltak - a pesti filozófusok, társadalomteoretikusok a kritikai marxizmusnak részint a megteremtésével, részint a meghaladásával voltak elfoglalva (erről majd még később), engem viszont ez, bár nem voltak előítéleteim, elméletileg nem nagyon érdekelt. A lázadó filozófusok köre (az összes frakció) azonban borzasztóan 238
