Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Dokumentumok 1990-től Az SZDSZ-jelenség... a választások után vált, és az a benyomásom, hogy ezen a téren mind a mai napig nem sikerült igazán világos vonalat kialakítani a Szabad Demokraták Szövetségének. A rendkívüli küldöttgyűlésen már volt szó arról, hogy nekünk a jövőben a fő politikai ellenfelünk nem a szocialista párt, amelyik ellenzékben van, és ellenzéki pártként sem meghatározó erő, s pláne nem a Magyar Szocialista Munkáspárt, amelyik a parlamenten is kívül rekedt, hanem a magát kereszténynek és nemzetinek nevező kormánykoalíció. Egészen más kérdés, hogy kívánunk-e pártkoalíciót, pártszövetséget az MSZP-vel. A jelen pillanatban azon az állásponton volnék, hogy ez nem kívánatos. Ennek sok oka van, egyebek között az, hogy az MSZP nem egységes párt, és a vezetésében ma is nagyon fontos pozíciót töltenek be azok, akik az átmenet időszakában az SZDSZ kiszorítására és az MDF hatalomra juttatására játszottak. De a kommunista politikai hatalom eltűnt, az antikommunizmus kizárólag boszorkányüldözésre való, és ha mi valóban a liberális jogállam megteremtésén akarunk munkálkodni, ha komolyan és hitellel akarunk szembeszegülni a Justitia-terv-szerű támadásokkal a jogrend ellen, akkor tudomásul kell vennünk, hogy nem lehet egyszerre antikommunista retorikát folytatni, és közben védeni azoknak a jogait, akiket ez a retorika fenyeget. B.: Abban a minősítésben, ami már a parlamenti választások idején megjelent, hogy az SZDSZ balközép párt, hangsúlyosabbá válik a bal? K. J.: Magyarországon mind a mai napig hihetetlen zavar uralkodik a bal és a jobb megkülönböztetése körül, a balt a közvélemény a totalitárius baloldallal azonosítja. Ezért én azt javasolnám, hogy magunkat ne ezzel az egyébként is metaforikus szóhasználattal akarjuk meghatározni! Azzal azonban mindenképpen egyetértenék, hogy nekünk azzal szemben kell magunkat meghatározni, amit a kormánykoalíció képvisel. Mi az, amivel a koalíció politikájában szemben állunk? Tradicionalizmus, múlt felé fordulás, tekintélyelvűség, a kereszténységnek, a vallásnak a politikába való olyan belekeverése, ami minden európai kereszténydemokrata párttól idegen, és kifejezetten a két világháború közötti Magyarországot idézi fel. Aztán a külföldi tőkével, általában a Nyugat gazdasági és kulturális hatásaival szembeni idegenkedés. Van azonban itt más is, amire az én figyelmemet különös erővel hívta fel a budapesti helyhatósági választási kampány. Példának okáért a polgármestervita, ami a két forduló között zajlott Demszky Gábor, Pataky Etelka és Ungár Klára között. Amikor ott a szociális kérdések felmerültek, akkor én háromféle választ hallottam. Pataky Etelka válaszai következetesen a középosztályt és annak lecsúszó részét szólították meg. Ungár Klára a közgazdasági keménység álláspontját képviselte. (Egyébként a Fidesz kampányában visszatérő motívum volt, hogy Budapest élére nem holmi szociálpolitikus, hanem közgazdász kell.) Demszky Gábor volt az egyetlen, akinek az ottani szereplése igazi szociális érzékenységről tett tanúbizonyságot. Utóbb, most a választások után egyre-másra azt hallom, hogy Demszky teljesíthetetlen ígéreteket tett, és kandi kíváncsisággal figyelik, mit fog ezekkel az ígéretekkel kezdeni. Én szégyellném magam azok helyében, akik ezt mondják; Demszky - véleményem
